szánalmasan antiszociális lettem. esténként elhatalmasodik rajtam az egész. a kimozdulásnak már csak az ötlete is a frászt hozza rám. vadidegenek, alkalmazkodás. bröehh

Just funckin' feel alive

:)
<3

Love philosophy

"I kiss you on the brain, in the shadow of a train"

legelőször álomba ringattak, majd esti mesét meséltek, arra aludtál
lefekvés előtt beszélgettetek, először többen, később kettesben
csókoltak, öleltek, simogattak álomba
azután a fejedben lejátszott képek, ugró bárányok sora tudott elaltatni
később  már csak a gondolatok és elmemesék
mostanában csak bedugod a füled és a kongó üresség az, ami
a hosszú, félálmos folyosón visszhangzik füledben

aludj szépen, kis ba lázs

Gazdag Ági: Mona medve

fos...
mikor az idő amiatt megy el, hogy energia és motiváció híján a tetteid céltalanok, és nem csak azon agyalsz, hogy mit kéne csinálni, hanem hogy miért is nem azt csinálod amit kéne
mikor a céltalan lődörgés miatt nyúlik meg egy munkafolyamat, vagy emiatt nem jutsz el az ágyba miután a dolgod befejezettnek vetted aznapra
mikor a friss erőd azzal megye el, hogy az előző esti szétesettség kaotikus eredményeit nagyjából helyrehozd

egy régen követett, majd hosszú időre megszűnő, s most ismét elindult blog felfedezésének örömére, egy kis idézet:

"a szerelem most is

csak

pihenni tér be

hogy meg se ágyaz

csak

díványra, plédre

és rögtön elalszik

felébredsz, nincsen

nincsen elalszol

megint

felébredsz, nincsen

én nem ilyennek

akartam látni

hogy bennem kószál

hol albérlő nálam

nem hívom

sehogy de

folyton becézem

nincs közöm hozzá

és úgy a társam

a szerelem olyan

hogy folyton tolakszik

azt hajtogatja

 nem vagyok a gazdája"

Nem rossz ez a 30Y.. legalábbis elég jól tudok azonosulni pár szöveggel, csak hát a zene, meg az ének :(

 

And maybe that's why it's so hard for me to love anybody

"Nem vagy önmagad, nem találod helyed
Azon töprengesz naphosszat, hogy miért éppen veled
Történik ez"

"A kísértés hosszan nyomja a csengőt, míg a lehetőség csak egyszer kopogtat"

(CSI New York)

Hoppá...

.. ez már nem az első blogbejegyzés, amit ez a szám ihlet :)

"Van úgy, hogy a semmi néha fáj" - de nem olyankor, mikor egyszerűen nincs időd rá, vagy csak simán úgy döntesz, hogy neeeem generálsz problémákat.

Próbáld ki, lehet, hogy a hirtelen felszabaduló energiával nem is tudsz majd mit kezdeni

a fene se tudja mióta vannak ugyanzok a zenék már az mp3 lejátszómon, és úgy érzem kezdem unni...

adjatok albumötleteket mi jót hallgassak :)

Less or more selfishness?

Mintha valami nagyon rosszul működne a világban... Félünk a boldogságtól (persze legtöbbször a csalódástól), nem tudjuk hogy kéne megélni, nehezen beszélünk róla, bár a beszélgetésekben  is mintha egymásra licitálnánk, ki a boldogtalanabb. Megindokoljuk miért nem lehetünk mi boldogok, de hát kérem, ha tudjuk, miért nem lépünk ki azokból amik akadályoznak?
Mert az biztonságos, mert azt kell, mert lehet, hogy most nem vagyok boldog, de majd az leszek... persze
Egyébként hülyének nézzük azt aki ül és mosolyog magában. Aki boldog, vagy legalábbis annak látszik, arra irigykedünk.

Boldognak lenni lehet hogy tényleg nehéz, őszintének kell hozzá lenni elsősorban, magunkhoz és másokhoz.

Az életem egy kibaszott kabaré.
Máskor meg töketlen félnótások megváltásával foglalatoskodom Teréz anya módjára.
Tökéletességre törekszem - minnél szebb várat kell építenem a szarból, majd jó vastagon leöntöm cukormázzal (borsossal, a hitelesség kedvéért), mert NEM láthatsz be a felszín alá.
Egocentrikus barom vagyok, közönséget keresek a vergődésemhez, de mikor fontos lenne, elveszik az ÉN - nincsenek céljaim, nincs akaratom, nincs SEMMI.

Lehet többé nem leszek megnyugtató, nem fogok szózatokat zengeni a sztoikus belenyugvásról, nem játszom a szentet, a kurva okosat. Nem magyarázom el, azt amire szükséged sincs, találd meg magad.

Kövessünk el hibákat, de bazdmeg akkor legalább teljes szívből, ne lötyögésből, meg jobbhíján.

Füyülök baszd meg és hazudok, mert egy szar szemét szar alak vagyok.

Bon apetit!

Sok minden befolyásolja, azt, hogy mit látunk meg a minket körülvevő világból, már pusztán csak az észlelést, nem csak azt, hogy utána tulajdonítunk-e neki jelentőséget.

Persze a nagy részét összeköthetjük a személyiségünkkel és az azt kialakító, formáló összes tényezővel.
Vannak olyanok, amik pillanatnyiak, például az imént feljöttem a szobámba, és inni akartam egy kis vizet, tudtam (legalábbis úgy emlékeztem), hogy az asztalomon vagy mellete a földön hagytam az üveget. Párszor végigpásztáztam az említett területet, valamint az ágyat, mint esetleges helyet. Nem lett meg sehol, így felkaptam egy bögrét és megtöltöttem a csapnál.
Visszajőve a szobába, az első amit megláttam: a korábban keresett üveg. Pár perccel azelőtt ugyanúgy jöttem be a szobába, de az "előítéletem" következtében úgy siklott át a tekinktetem az asztal melletti, kissé magasabb szekrényen levő üvegen, mintha levegőből lenne...

Szokásos esti program, cigi, zene, kornyikálás, sétálgatás és az csillagos ég nézegetése.
Az égbolt néha érdekes dolgokat tartogat (hű, beletelt pár másodpercbe, míg ez a szokásos szókapcsolat a helyes formában eszembe jutott - mi van velem?)

Láttam már érdekes színű csillagokat, narancsost, lilásat.
Az egyik legszebb a Hold által, a páraudvarára vetett szivárvány volt.

De most meglepődtem, habár tudom, hogy az égi dolgok helye nem fix.
Most, mintha egy vízszintes tengely mentén 90 fokkal, valamint a függőleges mentén is némileg elforgatták volna a dolgokat, pikk-pakk, napokon belül.
Az még oké, hogy Hold olyan helyen volt, ahol ilyentájt még nem láttam - ez majd mindennapos.
De, hogy az Esthajnal csillag is elmászott a helyéről?

Fura.

Majd holnap...

...itt buknak meg a dolgok, bár lehet, nem véletlenül.
Ha tényleg akarnám, akkor csinálnám.

De nem.. Most nem jó irányból fúj a szél,  most inkább rágyújtok és merítek egy kis erőt, áh, most túl fáradt vagyok, inkább alszom egyet...

Igen, az alvás tökéletes menekvés, amint túl nagy lesz a stressz, azon kapom magam, hogy a kiadós éjszakai alvás mellett még napi két, minimum másfél órás szundit iktatok be. Csak eldőlök, bekucorodok, új szokás szerint egy párnát ölelve a paplan alá, szerencsére nem kell erőlködnöm, hogy tudjak aludni és máris meg van oldva a probléma. Nem kell agyalni, nem piszkál senki. Az álmaimban meg elég jól szórakozok.

Tsodálatos...

Elhussant a nyár, tervek merültek megint a szétfolyó idő mocsarába. Meg a "Nagy Bűvészdobozba", mely beszippant. Az itt uralkodó káosz végzetesen lenyomja a hangulatot.

Egy nagy jellemgyengeségem, most már kristálytiszta előttem: halogató vagyok, nincs bennem meg a belső igény, a folyamatos rendezettség fenntartására (Bármiről is legyen szó).
Habár ezt már elég rég felismertem, képtelen vagyok tenni ellene.

Egy macska

Van egy kiscica, szeret. Azt hiszi a buggyos indiai nadrágomban az anyukája bújt el. Kimegyek a ház mellé, rágyújtok, lekuporodok. Odajön hozzám, beleugrik az ölembe. Dorombolni kezd, és fejét a nadrág bugyraiba dugja. Macskaciciket keres. Fúrja a fejét, a hónom alá, a combomba, hajlatokba. Ha talál egy kis vászoncsücsköt, elnyamnyog rajta. Elég a cigaretta, kitessékelem.
Legközelebb újra próbálkozik.

ui.: az "enyhe" Esterházy hatás nem véletlen, az Egy nő, nagyon megtetszett.

A lázas ifjúság szájában a mérő higanyszála lassan kúszik felfelé, 

hamar meg is áll.

Óvatosan zoknit, sálat, sapkát húz, nehogy ismét náthás legyen. 

Tűz körül nem táncol már, esetleg szalonnát süt a parázson. 

Gyász.

Az intellektuális eltunyulás megtépázta szárnyacskáikat.

A bűzös mocsárba beleragadt lábuk.

A lustaság  pedig áthatolhatatlan felhőkupolaként terül a gondolatmadárkákra.

Inspiráló, csudafényes napsugarakra várnak. Felébredtek csipkerózsa álukból, és remélnek.

Mikor vált a félelem meghatározóbbá mint a kíváncsiság és az izgalom?

Örülnék ha az érzelmeim nem afféle zsákbamacskaként, változó méretű csomagokban érkeznének. Pláne, hogy titkosan időzítettek, s hirtelen kibomolva ragadnak magukkal.

Mint a sivatagi eső, mely hirtelen virulást okozva, a gyors a gyors hervadást már meg sem várva, leszívódik a mélybe. A felszínen a virágok képére még csak-csak emlékező, de az illatot és tapintást már elfeledő kőtömböket hagyva.
 
Az ég ismét kiderül, s én egyedül maradok ezekkel a kövekkel, méricskélhetem őket, elmélkedhetek, de a virágok nyílása alatt én valójában házon kívűl voltam.

Kell a napi rutin, anélkül apró darabokra hullik az életem. Folyamatosan kedvtelésből élni nem jó, azt hiszem ezért is nem emlékszem soha semmire. Nincsenek viszonyítási pontok, még ha csak egy-egy nap katyvazos, legalább tudom, hogy melyik két nap közé esik, de így, hogy mind az, fogalmam sincs soha semmiről.
Rutin nélkül nincs mihez képesti változatosság sem.

Ma felkeltem fél 8kor, kávé, reggeli, de annyira nem volt semmihez kedvem, hogy inkább visszafeküdtem egy órára rá aludni. Az antibiotikumomat találomra szedtem be, lehet többet vagy kevesebbet mint kellett volna.

Kell a rend is, hasonló okok miatt. A kinti káosz bentre vetül. Elcseszi a hangulatot is. Amíg nincs rend, (merthogy nálam most kegyetlen disznóól van, egyedül az ágyamban lehet huzamosabb ideig kényelmesen tartózkodni) addig nem lehet semmit tervezni, addig a napjaim arról szólnak, hogy próbálom rávenni magam a pakolásra, de folyton elmenekülök előle, cigibe, olvasgatásba, alvásba, ja meg az internbere. Meg persze minden megoldandóra, elintézendőre az a válasz, hogy most a pakolás a legfontosabb.

Fene egye meg.

Rohadtéletbemár

Ez az egész faszkodás a Te hibád, gerjeszted az ilyen "kapcsolatokat" magad körül. Persze igazából az én hibám, mert beengedtelek, még talán figylmeztettél is. És most már kurvára nem tudlak kirakni. Emlékszem a napra, amikor először igazán megbántam azt a régi estét, mikor rájöttem kiért hagytam ott valamit és valakit.
A józan ész Őt választotta volna, csak az a kis szerencsétlen krumpli a mellkasomban Téged akart.

Azóta belaktad a helyed, teljesen. Más nem fér be. Pedig találkoztam olyanokkal, akiket szívesen elszállásolnék. A szemem látja őket, az agyam is, de a szívem előtt láthatatlanok. Kurvára elázott a begyújtós, nem mintha szikra lenne. Nem lesz így tűz.

Te ebből nem látsz semmit, nem mintha láttatni engedném. Nem mondom.
"Csönded vagyok".

Nem is mondhatom, hogy menj el, már rég nem vagy itt valójában.
Pedig sírva ordítanám: Takarodj!

Sajnos ezt nekem kell megoldani. Sajnos, faszt sajnos. Ez a normális, ezért is utálom mikor megpróbálom másokra rakni a terhet.
Egyébként is hülye és mazochista vagyok. Próbálom elfojtani, de valamit rosszul csinálok, mert minden inkább érzést elnyomok. Félek, gyengévé tesznek. Szép lassan olyan kemény leszk mint egy egyhetes kutyaszar. Jól megcsináltam.

Össze kéne szednem mindent, ami ittmarad tőled, be egy kartondobozba és jól elégetni. Közben remegő kézzel rágyújtani, dühös szippantásokkal elnyomni a feltörő szomorúságot, és az utolsó miattad ejtett könnycseppel elnyomni azt a cigarettát.

Á dieu!

Apró

Szegényes érzelmi repertoárom bővítéséhez keresek megfelelő alanyokat.

Tej

Igazából a boltokban kapható tégladobozos pancsról azóta nincsenek igazán naív elképzeléseim, mióta általánosban/gimiben felfedeztem, hogy a ropogós sóspálcika 100gja több fehérjét tartamaz a tejnél. (ha jól emlékszem kétszer annyit, 4g-ot)

De úgy gondoltam, hogy hát biztos csak túl van higítva, és kevés a valódi tej benne, de azért van..

Frászt... Ma megtudtam hogyan készül:
A tejszín, tejföl és egyebek alatt fegyűlő sárgás, átlátszó lötty a tejsavó (ezen a linken mondjuk, épp a savó mellett állnak ki). Ezt színezékekkel egészítik ki, majd disznózsírt hozzáadva érik el a dobozon is feltűntetett zsírszázalékot (3,6% stb..).

Hát ezek után azt hiszem nem leszek finnyás a friss házitej tőgy illetve istálló ízére....

Tudod mit Medve? Baszd meg a fűnyíródat...

Asszem ez a mondat versenybeszállhat a leendő sírfeliratom címért a:

- Na ugye hogy igazam volt? (hipochondria)

- Kétféle vélemény létezik: az enyém és a helytelen.

szösszenetekkel

Túl sötéten látom a dolgokat. 

Le kell operánom ezt a fekete hályogot a szememről.

Keringek, mint gólyafos a levegőben. Nekikezdenék valaminek, de mire oda jutok elfelejtem.

Egyébként meg olyan, mintha valami készülődne, nem tudom még mi, de várok a végkifejletre. (ezt lehet Te ültetted belém, rám ragasztva a parád)

Két napja már gyűlnek a felhők száraz vihartalálkozóra. Nem tetszik ez nekem. Az előbb esőszagot éreztem odakint, pedig biztos nem esett.

Kimondatlan dolgok, kétségek, feltételezések repkednek körülöttem.

Uff.

Sziahogyvagy?

Na, egy rohadt, bevett beszélgetési formula amit sose fogok megérteni. Ez nem a "How are you?" magyar megfelelője! Értségek már meg. Tudom én vagyok a hülye, csak úgy. igazán ritkán kérdezek ilyet.

Egyébként is faszom az udvariaskodásba. Udvarias kézfogás, előzékeny helykínálás, üres műmosoly, nulla információ tartalmú bájcsevej (ez a szó ly-al jobban fest), kellemetlen csend, tapintatos visszavonulás.

De úgy látszik ennyire mocsokállat népség vagyunk, aki ráadásul még szerencsétlen is. Tudom, a csürhe összefogására szabályok kellenek, sémák amik közül választani könnyű, de legalább tudjuk (?), hogy kell használni, hiszen ha körbenézünk bárhol láthatjuk.
De engem ez kurvára fáraszt.
Csak a gáz az, hogy én vagyok kisebbségben.
Viszont magamnak én vagyok a minden.
Szóval kedves külvilág nézz csak ide: 

Ajtók

Bizonyos szobák ajtaját be kell csukni miután kimész. 

És nem árthat elköszönni sem.

Mert aki bent van, lehet túl gyenge. 

Csak ül az egyre hűlő szobában, a kandallóba nem gyújt be, de másnak sem hagyja.  

Vár, maga sem tudja mire.

Aztán egyszercsak elunja a várakozást és elkezdi befalazni azt a biozonyos ajtót.

Bár jobban belegondolva, én se igyekszem becsukni az ajtókat. Néha megjelenek és melegedek egyet.

Elégedetlen vagyok magammal. Mások sokkal tehetségesebbek, érdekesebbek, szebbek és jobbak.

Azt hiszem ez az érzés szokott elindítani a soft-önpusztítás felé vezető lejtőn.

Ilyenkor szoktam befesteni vagy levágatni, illetve az utóbbi időben leborotválni a hajam. Az esték a "na akkor basszunk be" felkiáltással kezdődnek. Ilyenkor kavarok mindenféle idiótával - hátha feljebb megy az önbecsülésem. Csődtömeggé válok, s mások társaságát keresve még az ő kedvüket és eltolom. Be nem áll a szám, vagy némán hallgatok - nem is tudom melyik a rosszabb (no meg kérdés, hogy kinek).

Alkotni sokkal nehezebb, energia és kitartás kell hozzá, pedig ez az útelágazás másik fele. De most ezen fogok elindulni. Legalább most nyár van, ez a csodálatos napfény és meleg, általában már félig kiránt a szarból. Játszunk Teremtőst, egyedül, de így se rossz.

Vízpart. Lassú, simogató hullámok, a víz mosolyog rád. Hallod a felszíni víz csalogató locsogását. Leveszed a cipőd, ledobod az inged, forró homokban lépkedsz. Óvatosan belelógatod a nagylábujjad hegyét a vízbe, langyos, nincs mitől félni. Belegázolsz, sétálsz, csak lassan mélyül. Csapkodod a vizet, pocsolsz.

Hirtelen megváltozik valami, a víz nem tűnik mélynek mégis haragos kék, morajló, éles sziklapermek tűnnek fel, amik eddig nem látszottak. Már vacogsz, lilul a szád is.

Valamit megéreztél abból ami a felszín alatt zajlik. Nem sejted, hogy az, ami megrémített, semmi ahhoz képest, ami a mélyben leselkedik rád: torz, vérszomjas, sose látott lények, időnként fortyogva feltörő hőforrások, s ki tudja még mi.

Úszol még a sziklák felé, remélve, hogy az egyikre kimászol, melegedsz kicsit a napon, majd mész tovább. Egyre jobban fázol, a lábad is begörcsöl. Feladod, elindulsz visszafelé.

A parthoz közeledve, megint minden egyre barátságosabb. Szíved már nem kalapál. A lábad is lassan leér. A félelmet feledteti a színes kavalkád: itt napfürdőzik egy szál tangában, az összes műanyag játék....

Közhelyparádé

Leszáll a harmat. A Homunkulusz Kiskakas fémes tollain apró vízcseppek ülnek ki, s gördülnek tova. Az éjszakától sápadt taréjáról egy gyöngyöcske lassan csusszan lefelé, de útja a csőr felé megreked, belebuggyan a csukott szem zugába. Brrr... Kegyetlen ébresztő. A kiskakas csak pislog, a külvilág csigatempóval vánszorog a tudata felé. Feje le-le bukik.

Elhaló nyöszörgést hallat, majd valamiféle szánalamas nyekergést. Csodásan indul a nap. A Tyúkok  csak rötyögnek körülötte.

De hát mégiscsak ő a baromfiudvar feje, összeszedi magát, néhány torok köszürülés, majd felhangzik a védjegye: kukkorrrikkkúúúú. Válaszul a szomszéd udvar fitteb Alfahímjének kellemes baritonjára.

A kötelező körök lefutása után peckesen indul a Gyrusok szemétdobjára kapirgálni. Szegényes nap, csak nyálkás Közhely Férgek henteregnek szerteszét. Tápértékük nem esik messze a nullától, de legalább vadászatuk nem jár különösebb nehézséggel. Lusta férgek ezek, szerteszét hevernek, s csak az nem kapja el őket, aki nem akarja. Sőt, elég elfeküdni tátott szájjal, s a kis dögök bepottyannak, rágni se kell, csak nyelni.

Szegényes betevő, sehol egy Magvas Gondolat, nem mintha a kakas jelen állapotában képes lenne a Tekervények mélyebb rétegeihez leásni.

Minek is? Míg kapirgál az egyáltalán nem biztos reggeli után, a vetélytársak felkapkodják a férgeket, s még ha neki nem is ízlik, enni azért kéne.

Úgy látszik ez a nap virgonckodás helyett csak vegetálást tartogat.

Bűneinket felismerve, majd azokkal szembenézve, önmarcangolva áhíthatjuk a

feloldozást, miközben a bűntudat felemészt.

(hárítás és egyéb védekezési mechanizmusok is ismertek) 

A bűntudat elszigetel attól aki ellen vétettünk, míg mélységes űr, vagy vaga

elhallgatásokkal teli őszintétlen, frusztrált kapcsolat alakul ki.

(hasonló a mi lenne ha helyzethez) 

A feloldozásért tenni kell, és lehet elég, ha kibökjük azt, ami  nyomaszt.

Évtizedes gyötrődés, és a következtében felhalmozódott szarságok - mint holmi bedugult orrban a takony, a Nagy Zsebkendő eljövetelével - válhatnak semmissé:

lélegzetünk könnyűvé válik, a világ ismét ízess-illatossá válik.

Nagy hatással akartál lenni az emberekre, nesze neked, megkaptad.

Most akkor élj vele.

Nightmare

ez egyébként az egyik kedvenc angol szavam.

No, az aktualitás, végre véget értek a fuldoklós rémálmok, legalábbis most már azt hiszem tényleg minimálisra csökkent. Megfejtés, de szerintem ezt már írtam, sok volt, fene tudja most már melyik az igazi, lehet egyik sem, és majd pár év múlva a sárga házban megfejtik -.-

Helyettük, kamaszkoromra jellemző utazós, tériszonyos álmok vannak, nem a legdurvábbak mondjuk.
Nagyon érdekelne, hogy a villamosok vajon milyen szerepet játszhattak a tudat alatti életemben, mert igen jellemző szimbólum. A legérdekesebb az volt, mikor elindultam a városban, és a végén már füves dombokon, mezőkön mentünk, és mögöttünk a síneket szedték fel, majd rakták előre, random mód tervezve az utat.
Tegnap is villamosost álmodtam, szóval tényleg, miért pont a sárga kötötpályás? Természetesen nem kombínó, hanem a klasszikus.
Sőt, olyannyira kamaszkorom, hogy azt hiszem Csepel/Erzsébet környékén is játszódott, meg Budán valahol.

De, hogy kerültünk egy több szintes gyerek játszóházba, és miért engedtek be a kb 5-6 évesek közé? Mondjuk a játékok elég húzósak voltak, ki is újult a tériszony egy kötél létrán felfelé kapaszkodva.

Másik klasszikus álmom volt, az, hogy osztály- vagyegyéb kirándulásra készülök, tudom, hogy elfogok késni, minden összejön persze, és a végén valami titkosügynökös-világvégés kavarodásba torkollik az egész. Néha ufósba.

Lehet az utazás hozza ki ezt belőlem, rég voltam már asszem kiránduláson.

Suvick-suvick

Talán a legmeghökkentőbb és leghiúságlegyezgetőbb bók amit eddig kaptam:

"Csinálhatok neked gyereket, hogy legalább félig jó legyen neki?" :D

És egy indok a cigiről leszokásra: étvágytalanság

Minden rendben

Először is leszigorlatoztam, mindkét tárgyból. Ha minden igaz, jövőre ilyenkor elvégzem a Bsc-t. Talán az első olyan félévem volt ez, hogy minden felvett tárgyat teljesítettem, és uv héten nemhogy, 4, de egyetlen vizsgám se lesz, sőt igazából minden sikerült elsőre.

Anyámék hazajöttek, a két hetes nyaralásukról, ami alatt a ház kicsit felforgatódott, a hűtőben megjelentek romlott kaják, tornyosult a mosatlan edény és ruha, tehát kissé meglátszott a gondoskodó anyai kéz hiánya. A szülők meghozták az étvágyam, ami valljuk be, már rámfért, kezdek egy szerencsétlen csontkollekcióra hasonlítani.
Kaptam egy nagyon szép, hosszú ruhát, sötétebb barackos-lazacszínűt :)

Találtam egy érdekes szakdolgozati témát: enzimaktivitás in vivo vizsgálata, sajnos eddig még nem tudtam bemenni konzultálni, hogy pontosabban mit takar, de szerintem jó lesz ez. A konzulens rendes volt, mikor írtam, hogy érdekelne a téma, és hogy szabad-e még "Szia Helgával" kezdte a mailt, ami nagyon szimpatikus volt.

A nyári meló mondjuk még nem biztos, de valószínű.

A társas interakcióktól nem ódzkodom most annyira, bár lenne mit javítani.

Egy negatív dolog: írásbütyök nőtt a középső ujjamra, szóval, azt hiszem hogy hivatalosan is stréber lettem -.-

Egyébként most úgy érzem, kerek a világ, és kinn vagyok a körülbelül tavaly ilyenkor elkezdett, és néha sokszor elég mélyre ásott gödörből.

Most pedig irány a molbiosz, mert ki kéne javítani a jegyemet....

Pirkadat

Madárcsicsergés és szép színátmenet az ég alján, én pedig lassan megvetem az ágyam, lejárt az agyam. Legalábbis az a része amelyik a molbiosz akármilyen kis apróságát még képes lenne befogadni. Persze már túllendültem a holtponton, azt hiszem nem is csak egyszer, sőt lehet, már a fotoperiódusom is kibaszik velem, legalábbis alvás szempontjából.
Négy kávés vagy teás bögre, másfélszer ennyi csikk és az egyik macskám társaságában, érezve a levegő kicsapódó víztartalmát elmerengtem és eszembe jutottak:

• fesztiválok és egyéb rossz alvókás sátoros ünnepek, mikor csak a teljes picsarészegség lehet indok arra, hogy legalább egyszer ne ébredj fel reggel 6 előtt és nézz ki, hogy vajon elmúlt-e már délelőtt 10

• mikor reggelig gitároztunk, vagy csak voltunk a gödörnél

• hogy az elviselhetetlenül meleg nyári napok egyik legjobb időszaka ez

(nem tudom, hogy nekem, a gépemnek, vagy a netnek van még túl korán... 

de itt éppen szinte hátrafele folynak az események... szóval majd valamikor berakok egy deep forestet)

Ugrás

… és a következő versenyzőnk, már készülődik is, hosszú lófarkát laza konttyá gyűri, megereszt egy kacsintós mosolyt a zsűri felé, majd mereven vár a jelző sípszóra.

El is rugaszkodott a realitás sáros talajáról és most kecsesen száll felfelé... még mindig felfelé tart, a közönség kezd morajlani, nem értik, nem ennek kéne történnie! De most egy pillanatra megáll és egy könnyed bukfenccel végre lefelé veszi az irányt... Mindenféle illetlen loccsanás, placcsanás nélkül szeli át a szellő fodrozta levegő-víz határfelületet s többé fel sem bukkan, elnyelte a kis Laerrus folyó...

Titkok

Igazából a titok egy fiktív dolog. Az igazit csak egy ember tudja, számára nem titok, a többieknek viszont nem létezik. Onnantól válik titokká, hogy a létezése más(ok) számára is tudottá válik, na az ilyen titok, mármint amit hagyunk felszínre kerülni, viszont nem is titok, legfeljebb titkocska, ami mondjuk lehet komoly is azért.

Jó napot!

"Ugye dugni fogunk
Ugye mélyre rejtjük
Ugye elásol majd

Ugye elfelejtjük
Ugye hátnak, a hátnak
Ugye kéz a kézben
Hogyha megtalálnak
Nem lesz senki áruló"

(Kiscsillag)

Ez meg a film amiről meséltem:

Nyílik az estike

Az egyik legcsodásabb illat a világon, és mostanól nyár végéig élvezhetem :)

Tündérfényes, álomszerű, sejtelmes

Egyszerűbb, de valósághűbb

no, valami ilyesmit szeretnék kreálni a másik gitárból... :) kicsit más stílusút, de a lényeg, hogy ekletikus-szivárványos-csodálatos lesz.

zöld és lila dominanciával, meg sárga, az vidám

szereztem végre telszámot egy elvileg nagyon jó fej gitárszervízes fószerhez.

majd vizsgaidőszak után, valamikor...

ójessz

Növszerv, kávé, cigaretta, macska

Az előbb cigiszünetben néztem a macskát, ahogy mosakodik. Akkurátusan kétszer-háromszor végignyalint a mancsa medialis felszínén majd a kis pracliját egyszer-kétszer végigsimítja a fülén. Majd ezt ismétli amíg tisztának nem ítéli. Ez annyira vicces. Lehet én is így fogom ezentúl, fenébe a fülpiszkával....

Lassan a harmadik kávémat iszom, és még mindig ugyanafelett a növszerv tétel felett ülök, és mindenfele pöcsködök.
Mondjuk megtaláltam még télről 2-3 korrekt, általam kidolgozott tételt, úgyhogy ennek örülök.
Na jó, befejezem még ezt a 7es tételt, kávé, és nekiállok a többi szimpatikus tételnek. Sajnos még ez a mai munka a dolog könnyebbik része, holnapra meg holnaputánra maradnak a fosabbik féle tételek, amikhez órai jegyzetek, esetleg más által kidolgozott dolgok után kell kutakodni, és ki kell alakítani egy gondolkodás menetet... No meg azok, amiket már ezerszer megtanultam a zhk előtt egy nappal, de valahogy mindig újra kell tanulni...

Utálok pofára esni...

Ezért is van az, hogy nem tűzök ki célokat, élek bele a világba, és lesz ami lesz. Nem kitűzött célpontál nem eshet meg az, hogy nem éred el, azaz nem csalódsz.

Bár most, hogy valamiben mégis kitűztem és most tényleg majdnem minden tőlem telhetőt elértem, de az értékelés mégsem az lett amit elvártam, van valami ami eddig nem volt: düh. Ez végülis mégiscsak motivál valamennyire, mert tudom, hogy megérdemeltem volna. Meg még valami: hisztis, öntudatos picsának tűnök, akin jól esik kárörvendeni (talán)

Akkor is az lesz amit elterveztem. punk-tum.

Vizsgaidőszakos ábrándok I.

Ó, ha időben elkészültem volna és elmegyek 20-án szigorlatozni... (és persze sikerül) akkor még az nap lezúzhattam volna PAFE-ra... Tavaly jó móka volt, bár ilyen hülye fesztiválos viselkedést még nem mutattam szerintem.. sikerült mindkét-három nap még délután túlmenni a pecsípés határon, viszont fáradtság és punnyadtság miatt inkább lefeküdtem, egy-egy óra alatt kialudtam mindkét oldalamból az alkoholt, este pedig savanyú alkoholfree bulizást csapattam...
Mondjuk persze kérdéses lett volna, hogy a tavalyi stopp-pajtim ráért s érzett e volna affinitást a dolog iránt.

Marad 28án egy jó kis belvárosi fesztivál :) Kispál, mert kamaszkorom meghatározó zenekarának egyik hattyúdalos koncertjét nem lehet kihagyni....

Szeretnék bemenni a gyógyszertárba, udvariasan kérni egy fiolányi motiváció cseppet, megköszönni, hazajönni, bevenni. Milyen egyszerű lenne.

Annyira nevetséges, hogy az egész szorgalmi időszakban aszkéta-mód éltem, legalábbis nagyrészt. Nem mondom, nem sikerült rosszul, eddig... De egzakt eredmények még arról sincsenek. És most, mikor már csak meg kéne koronázni az egészet, mert ugye 3 vizsgácskám, meg egy pótzhm van mindössze, egyszerűen nem megy. Megy a pöcsölés, a narkolepszia és az elmúlt két hétben a finomított önpusztítás.

Nem tudom komolyan venni ezeket, de sajnos nem az van, hogy dejó, nincs stressz, félvállról véve, kisujjból kirázva megy, hanem marad a para...meg a szarokrája - ami egyébként az egyik kedvenc kis állatkám, no meg a mitévő legyek.

Végtelen valószínűség generátor

Vannak egyedek akik körül több abszurd dolog történik, egyszerűen ilyenek. Sodródnak az árral. Aztán vannak olyan szituációk, amikor több ilyen egyed kerül össze. No, olyankor megihletődik (és illetődik?) a generátor és az eredmény már-már szürreális.

Rutinosan mozognak ilyen közegben, eszköztáruk páratlan vagy  legalábbis majdnem.

S ember legyen a talpán ki az összegubancolódott marionett-madzagokat kibogozza.
A báb nem tud róluk, a bábmester  elfoglalt, alexandrosz ollója elrontaná a mókát, a néző pedig élvezi az előadást

Egy vicces kedvű fénylő lény szemében elmerülve megnyugszik itt minden ami fél...

de ki nyugtatja meg a vicces kedvű fénylő lényt?

ki csinál mézes tejet és hajtja ölébe a hátáról minden lovast levető sörényes puha orrú fejét?

kibe nem harap a szeretetéhes, de durcás száj?

Unom már ezeket a korlátolt, gyáva koboldokat. Új háziállatokat szeretnék:

Pillangókat.
Legyenek gondtalanok vagy akár gondatlanok, de mindenképp gyomorsav-állók.

Láttam ma egy...

Ragyogó kék szemű, marcona galambot - lábremegést, szívdobogást okozót
Tágramered, tiszta víz-szeműt - keserédes emlékek időjét
Fáradt kékes, álmos szeműt - cserbenhagyott

S láttam egy őzikeszeműt - édeset, aranyost

zenei aláfestés: a csitári hegyek alatt...

Kedvenc versem lészen vala...

mikor még ügyeltem a kiegyensúlyozott lelki táplálkozásra, mostanában meg annak örülök, ha nem felejtek el vitamint bevenni...

Ady Endre

A vár fehér asszonya

A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és elhagyott.
(A két szemem, ugye, milyen nagy?
És nem ragyog és nem ragyog.)

 

Konganak az elhagyott termek,
A bús falakról rámered
Két nagy, sötét ablak a völgyre.
(Ugye, milyen fáradt szemek?)

Örökös itt a lélekjárás,
A kripta-illat és a köd,
Árnyak suhognak a sötétben
S elátkozott had nyöszörög.

(Csak néha, titkos éji órán
Gyúlnak ki e bús, nagy szemek.)

A fehér asszony jár a várban
S az ablakokon kinevet.

FB

"xy a barátod akar lenni fészbúkon" - báázze, tod hol barátkozzál kisfiam/lányom, hát kurvára ne itt :D ja.. és ne velem :)

hejj, a napi dühkitörés(illetve enyhe fuvallat) - ójessz

Egy valós beszélgetés igazán fiktívnek tűnő részlete

- Én most egy ideje már nem szedem a gyógyszerem

- Mire szednéd? Paranoid skizofréniára? :D

- Igen, pont arra....

Két új felfedezést tettem a mai nap
- tudok ökölbe szorított kézzel fekvőzni
- ha nem stresszelek egész jó teljesítményre vagyok képes, legalábbis mennyiségileg - ha minden jól megy a nap végére meglesz a harasztok végéig az áttekintő vázlat

Valami macska-vadászgörény hibrid kölykökről álmodtam, szerintem ez a "faj' lenne számomra az ideális háziállat. Ezzel párhuzamosan a macskánk, - aki végülis gyanús volt, hogy terhes, mert kb csak akkor jár haza mikor megesett már, de mégse volt túl nagy hasikója - lefialt. Éljenek az jóslat értékű álmok (de legalábbis a beléjük vetett hitem :D)

A felejtés ára

Hogy lehet elfelejteni valakinek az arcát? Valakiét, aki valaha fontos volt?

Ma felötlött bennem, a lassan a nyakamba lihegő vizsgaidőszak kapcsán, vajon, hogy leszek képes a teljesítményem fokozására, ha fő probléma ott van, hogy általában nem tudom elkezdeni, azaz nekiülni a tanulásnak...
És minthogy ez alapfeltétele lenne a begyakorlásnak, úgy érzem 22es csapdába kerültem...
Más dolog az, hogy ha muszáj, akkor eszméletlen teljesítményre vagyok képes (néha), de mivel én se vagyok tökéletes, és utolsó pillanat után kezdve, csak az anyag töredékén rágom át magam. Viszont ha ráveszem magam, csak úgy, még idő előtt, akkor órákat pöcsölök a dolgokon... megunom, vagy örülök magamnak, hogy milyen szorgalmas voltam és lazítok, aztán megint utolsó pillanat szerűen kapkodok, de addigra már a korábbiak miatt kissé fáradtabban - szóval végeredményben azt hiszem ugyanoda jutok.. hehe

És ez csak két buktató.. jessz
Egy továbbin dolgozom most hétvégén is --> kialvás projekt :)

Epertorta

Egy példa arra, hogy nem minden a "ronda, de finom" kategóriába tartozik, amit csinálok :)

Őszinteség

illetve annak hiánya, mert félünk, hogy bántunk vele, vagy félünk attól, hogy védtelenek maradunk miatta...csupaszok és védtelenek.

Sorozatajánlás

Tegnap ismét feltört belőle a két lábon járó sorozatajánló, úgyhogy most kaptok kicsit abból amit most nézek.




Jó ez a nyitóvideó, meg jó a zene

Március-április átmeneti hét

Kegyetlen hosszú, mozgalmas hét volt ez, igaz csak az eleje telt emberi kontaktokkal, a többi inkább a fejemben zajlott. Nosztalgia, kis kiszakadás, ilyen-olyan változás.

A hét elején szakítottam kicsit a már jó ideje tartó alkohol-minimum életmódommal, bár nem mondhatom, hogy kegyetlen szétcsaptam magam, de úgy iszogattam, bőven a jóérzés határán belül. (a "cölibátusban" töltött hosszú időt jól jellemzi a következő eset: biokém előadás, az előadó utalása - a dián a kodonok(?), egy kocka csúcsai mentén voltak feltüntetve - "Kocka, nem, nem amire gondolnak, a sarki..". ránézek a mellettem ülő és nagyjából hasonló életmódot folytató Zsülire; "Te is a Rubik-kockára gondoltál? "Ja" - szánalom xD)

A hagymaleves titka - amit én nem tudok

Na ma ismét rám volt bízva a főzés, elvileg csak a makarónit kellett volna összedobni, de ahogy szeltem a hagymát rámjött, hogy kéne valami más is....
Hagymával a kezemben, és a legutóbbi elcseszett hagymaleves emlékével a fejemben, arra gondoltam, hogy na most végre egy jó francia hagymalevest csinálok.
No ez most sem sikerült tökéletesre, de  pár fokkal jobb lett már.

A szerelem illata

Ennek a bejegyzésnek nincs aktualitása, nem köll aggódni :D
Csak írhatnékom volt, de mostanában az agyam azon pörög amit éppen tanulok, osztán nem hiszem, hogy a transzkripció bennem felmerült problematikája túl izgi lenne... Szal most egy habkönnyű eszmefuttatás következik a szerelem/vonzalom és az szagok kapcsolatáról.

Mocsok

A hotdogon kalandozgatva az emberi psziché igen sötét oldalára lehet lelni, legalábbis engem egy egész bejegyzés megírására késztetett 3-4 profil megtekintése
A társadalomkutatók és a pszichopatológusok igen jól, és ahogy a felhasználók számát nézem, hosszan ellennének.

Ma ilyen nosztalgiázós napom volt.
Két óra közti szünet, kávé és cigi az épület előtt, ismerős alak, némi fáziskéséssel megnéztem jobban, álltunk és néztünk egymásra, talán Ő hamarabb kapcsolt, a jópár év utáni viszontlátás ellenére. Jóérzős mosoly mindkettőnk arcán, bennem úristen felkiáltás... Na ez nagyon érzelgősen hangzik, szal mielőtt bárki valami romantikusra gondolna, a napközis Tanár nénim volt az általánosból :)

Elmélkedés a nagyszülőkről

 Rászoktam arra, hogy hétvégente és késő délutántól kora estig kikapcsolom a telefont, mert kerülöm a konfrontációt. Leginkább a nagyszülők hívásai elől menekülök. Mivel tegnap szülinapom volt, a helyzet még élesebb lett.
Bár az is igaz, hogy a család elér vezetékesen, másoktól leginkább smst kapok, azt meg később is meg tudom nézni...

Bejegyzés a blog címéről

Egy anatómia óra ihletett meg, még tavaly...
Az emlőscsontvázat tanultuk, a példaállat a macska volt.
De a csont, amiről a blog a címét kapta meg van bennünk is.
Pálfia tanár úr, a szakállas, sztk-szemüvegkeretes, messziről morcosnak tűnő kitűnő oktató mondta nagyjából ezt:

  No a kövektező az acromion, magyarul vállcsúcs; tudják, ahova a  

  kedvesük hajtja a fejét.

Ez annyira szép, és annyira abszurd volt, ahogy elhangzott az anat gyakorlóban, hogy azonnal megmaradt a kis lelkemben és később, címet keresgélve emellett döntöttem.

Kedvenc menzai anomáliám

Van egy furcsaság, min szerintem már általánosban sem tudtam túllépni. Mégpedig az, hogy míg a levesek többsége általában langyos, de az a túlfűszerezett, valószínűleg tejföllel behabart, a gyümölcsök tekintetében nem igazán eltalált ízvilágú kotyvalék, melyet gyümölcslevesként ismerünk (hogy a gyümölcs milyen egy hülye szó, jut eszembe) MINDIG minimum meleg.
Mindegy, hogy az első, vagy második ebédszünetben, netalántán órák után megyünk le táplálkozni az sose hűl ki/hagyják kihűlni.
Ezt sosem értettem, azokat meg még kevésbé akik szerették is.

Mert egy műköröm is lehet szép és művészi :)

Megfizethetetlen...

Nem nagyon szoktam képeket, de eeeezzz :D

Tudod, mikor egy idióta dal megy egész nap a fejedben...

És a legszebb az, hogy nem tudom honnan jött, mármint az, ami az én fejemben motoszkált... Ja, meg fütyörésztem is tudattalanul..
Ez még nem lenne gáz, ha nem a "Ha itt lennél velem" című nyálas Republic nótáról lenne szó.
Mentségemre legyen mondva, a legkevésbé égő, "A mesének vége és álmodom, hogy virág nyílik a domboldalon" sort dúdolgattam :D

Röviden, tömören..

"...a szerelmet nem érzi az ember, csinálja.. és ha az akivel vagy nem akarja, akkor csináld olyannal, aki akarja.." (Sírhant művek)

Megint állunk vazze?

Mostanában nem túl szoros a kapcsolatom a vonatozással, bár gyerekkoromban rendeszeren úgy mentünk vidékre. Számoltuk az őzeket és a nyulakat, persze versenyszámoltuk. Hmm.. ha belegondolok, mi (vagy én?) mindenből versenyt űztünk. Valszeg már akkoriban elkezdődött az, hogy nekem mindig és mindehol érvényesülnöm kellett.

Meg inkább egyedül utazom, az egyetlen rossz az, hogy mikor mosdóra megyek mindig aggódok a cuccaimért.

A közelmúltban párszor bejátszottam azt, hogy busz helyett vonattal terveztem a haza, illetve Pestre menetelt. Azon profán okból, hogy a vonatom megáll 3 villamosmegállóra a kolitól, és így mégis csak egyszerűbb mint kétszer átszállni a tömegben...
Jól meg is jártam, első alkalommal vagy egy-másfél órát fagyoskodtam.
Mert, Helga miért is ne akkora tervezné a vonatozást mikora délelőtti felsővezeték szakadás miatt minden kaotikus volt.
Barom voltam, de az egész a makacsságomat tükrözi... Végül mégis busszal mentem :D

Homályosban tapogatózás

Vetettünk P. barátosnémmal kártyát.
Jöttek ki jó dolgok, de ezekről nem beszélek, viszont elraktározom pozitív kis csomagokként a lelkembe és majd ínséges időkben előszedegetem őket
A vége felé lefáradva, elkezdtünk kicsit hülyülni (bocs) és kijött valami,  amivalahogy nagyon jellemző rám: még a fiktív szerelmemmel (ez most nem jelöl senkit) is igen viszontagságos és szerencsétlen a kapcsolatunk, hát igen...

Who are you

Ismét nagy terveket szült a mai utolsó cigaretta, az egyik kedvencem hallgattam Tom Waits '92es Bone Machine albumáról, és rájöttem, hogy VÉGRE:

egy dal amit talán meg tudnék tanulni és ami tetszik is. Egyszerű dallam, jó szöveg. (továbbra sem tudom, hogy kell az egész videót bevágni, szal marad a linkelés)

Úgyhogy, lehet megszakítom az antiszociális egyhetem (bővebben egy másik posztban) és az index-leadással egybekötve hazahozom a gitárt.... Amin egyébként már hazajövetelkor erősen gondolkodtam, de a térdig érő hó miatti veszélyeket számbavéve inkább letettem róla : (

Fákk

Bakker, jól megszívtam...
Ebben a félévben az volt a terv, hogy lezúzom azokat a tárgyakat először, amikkel ismét évet csúszhatok (ld. állatszerv ea és termszénvegy), aztán jöhet a többi, ám 28án megvágtak állatból, az eredetileg 7ére tervezett termszén meg faszkodás miatt át lett rakva.
Holnap reggel 8tól termszén, ma hajrázok. Mert ez még csak első vizsga, vészhelyzetben van még uv. Bár gyúrok arra, hogy a beugró nem vészes, meg vannak plusz pontjaim, azután kihúzok két fincsi tételt (mondjuk valami szénhidrátosat) és valahogy átengednek, megkönnyebbülés lenne az biztos.
Főleg, hogy pénteken állatszerv, mostmáraztánátmegyek (főleg, ha csak egy rajz lesz). Kidolgoztam a fejlődéstant, és a köztakarót, a többiből meg elhiszem azt ami le van írva a kidolgozott szarok közt. Meg rajzolgatok csütörtökön. Péntek délután van a vizsga. Tehát elvileg tanulhatnék hajnalig, meg még délelőtt egy kicsit...
DE, (a terv az volt, hogy míg ezen a kettő foson nem vagyok túl addig nem is veszem fel a többit, mert utálom ezt a stresszt, mikor valamit meg kell szervezni, ha meg folyton tologatok az az önértékelésemnek tesz rosszat.) ma megnéztem a mikrobi meg az anal vizsgaidőpontokat, mindkettőből 15 volt az utcsó szabad alkalom, na mondom fasza.... Viszont fel kellett vennem őket, merthogy nem uv-zhatok amíg nincs bent egy nyomorult egyes.
Így pénteken be reggel 8ra mikrobira, ahol aztán meg sem tudnék mukkanni, utána meg 9kor anal amire még érezhetném is, hogy van esélyem, ha az évközi zh-t nem egy pontosra írtam volna meg. Szóval mint tavaly bevésetek egy egyest vizsga nélkül. (bár elképzelhető, hogy olyan kedvem lesz, hogy megpróbálom az elméletet, arra tényleg látok realitást mert tesztes, aztán majd legközelebb elmegyek csak a számolásból)
Utána irány a dohányzó (lenne kicsit jobb idő és nem kéne füstölődni odabenn) állatozás és kettőkor be a vizsgára.
Szóval Astrid, ha pénteken az egyetem felé jársz, 3 után találkozhatunk :)
(nem hiszem, hogy nekiállok tanulni, majd hétvégén felkészülök a szigorlatra, péntek este beugrózás, szombaton szervezettan, vasárnap rendszertan XD)

Design vázák poliészterből

Hűűű mit találtam a faszbúkon (hehe, na néha egész hasznos tud lenni a dolog)
Na ez kurvajó.
Váza illetve vazu, ami lapos...
Nem törik, nem unalmas és egyszinű. Szép, egyedi, sőt alkalomhoz illő díszítésűek is vannak köztük. Nem borul (olyan könnyen, mint hagyományos társai), elvileg tisztítható (remélhetőleg nem homályosodik be)
Na ez itt olyan reklámszövegféle, de mivel úgy érzem hamarosan beszerzek egyet, mesélek a valós tapasztalatokról is, addig pár kép (az én kedvenceim persze) meg a honlap: http://www.vazu.hu/ (ahonnan mindezt levadásztam)

Virággal:

Csupaszon, egyszál vízzel:

A kedvenc

A kistesója

Élénkzöld, ezt szeretem

Mert lila nélkül nincs élet :p

(bazz az gáz, hogy a mintájáról egy sztómatípus jut eszembe? :D)

Hétvége állatszervezettannal és egy kis főzéssel

Hű, ma nagyon jókislány voltam, legalábbis ami a reggelt illeti. Elég korán felkeltem, hogy anyámékkal találkozzam, mert mégis a koliban töltöm a hétvégét, de pár cucc otthonmaradt, mivel csak egykét napos tanulást terveztem a könyvtárban. Tündérek voltak mert elláttak egy kis sütivel, kajával, ilyenek, hogy ne éhezzem. Pedig mondtam nekik, hogy főzni fogok. Merthogy, megérkezett a szoctám :D
Még nem tudom melyik nap mit, de a tervek:

1. Túróscsusza, mert imádom, és mostanában mindig ezt kívánom
2. Sült csirkecomb sok fokhagymával, meg vöröshagymával és sült krumplival
3. Kifilézem a combot és egy kis currys, ananászos, mazsolás csirkét csinálok.

Mivel bevásároltam, van citrom is. És megfordult a fejemben, hogy nem is lenne rossz a curry meg a citrom (ez esetben a mazsolát kihagynám, max a rizsbe raknék) Rá is kerestem neten, de lefáradtam, viszont még előtte találtam egy naaagyon megkapó receptet. Mondjuk szerintem túl sok a hozzávaló, túl sok az íz, de jónal tűnik. Mivel pár extra is van benne, amik után most aztán tényleg nincs időm rohangálni, ez egyelőre talomban marad. De amint megcsináltam, beszámolok róla.

Tehát a napom egy része be van szervezve, de valszeg anatot olvasok főzés közben is.
Pénteken sikeresen beszereztem a köztakaró kötetet a könyvtárban, zárás előtt pár perccel rohantam fel, de sikerült. Van miből dolgozni. Mondjuk nem lenne rossz még egy Röllich, meg a kettes praktikum is otthon van.

És ugyebár felkeltem reggel, szóval ma kicsit több jut a napfényből. Annyira csodás, friss levegő, nagyjából tiszta ég és napsütés.
Erre rá kéne szoknom.
Hehe...
Korábban kifejtettem a vizsgaidőszak-alvás kapcsolatot, de mivel minden vizsgaidőszakban találok új hibát amit elkövethetek, most azt csinálom, hogy végigalszom a napot. Ejj, nemjóez. De kijavítom a hibát (majd a végére)

Tegnap nem csak receptek miatt szörfölgettem a neten, hanem csak úgy egyébként. Leltem valamit ami nagyon tetszett, egy blog.
Sajnos nem egy hosszú életű dolog volt, de beütött, hogy a lelki társ című bejegyzés épp a szülinapomon történt. Tetszik amit az illető ír, egyet is értek vele,  bár kicsit sok nekem a pozitív hozzáállás...
Próbáltam kideríteni az illetőről valamit, (bocs szeretek kurkászni az emberek után) de nem sokra jutottam. Pedig az internet mindig használható ilyenekre.
Mostanság elmélkedtem arról, hogy mennyire lenyomozhatóak vagyunk már egy mezei felhasználó számára is.
Nem mindenki persze, de úgy általában igen.
Egyszer például, mikor felhívták a figyelmemet arra, hogy "hehh megtaláltam a blogjaidat" én is beírtam magam, és igaz mentor levlistás, de azért szerintem privátnak számító beszélgetést frankón kidobott a kedves gúgöl.
Hámiezittkéremszépen?

És a szokásos(?) zene:
Mindkettő Goran Bregovic:
1. Kalashnikov (kellemes ébresztő zene, ütemes, általában erre kávézom
                           reggelente a lépcsőn)
2. Mesecina (szimplán szép) 

És mindkettő Emir Kusturica Underground című filmjéből van.
Ez egy nagyon szép (és hosszú) mese életről, barátságról, egyéb dolgokról.
Visszásságok, abszurdumok, nevetés, sírás szerb módra, meg van benne egy, számomra talán az egyik legszexibb (faszomezmilyen szó már, de nem tudok rá jobbat, erotikus, ja az jobb lenne) filmes jelenet.
(nem tudok filmet elemezni, szóval nem erőltetem, nem vagyok otthon a témában, ocsmány közhelyekben fogalmazom meg a mondanivalót mindig, mikor megpróbálom, fura pedig szeretek filmes eszmecserét folytatni)

Nézzétek meg, aztán áradozzatok kommentben :p
(én a filmnek már az első öt percében elsírtam magam, meg az a kacsa-tigris jelenet, hú, az... nem nincs kedvem szavakba önteni, nem is tudnám olyan szépen)

Helyzetjelentés

Ma (ill már tegnap) leginkább semmitettem, mert keresztülhúztam azon számításaimat, hogy bemegyek az egyetemre, DE:

1. elhatároztam rendes blogot írok (vagy valami olyasmit, de kerülöm a korábbi ömlengést mindenesetre)
2. elébe megyek a dolgoknak, és nem hagyom, hogy csesztetgessem magam folyton, főleg, ha az elébemenetel következtében kiderül, feleslegesen tettem. Mer meguntam félni :) (írtam K-nak a helyzet tisztázása végett, beszéltem az érzéseimről nyíltan, oszt majd kiderül mi lesz)
3. Elszörnyülködtem milyen szar a világ, pedig csak egy blogot olvastam, de amit ott láttam, annak következtében felteszem a kérdést, gyerekek eeeeennnnyire kibaszottul unatkozunk, sok a pénzünk? (hogy ilyen értelmetlen, és elbaszott dolgokat terveznek, majd hordanak emberek?) Lehet, hgoy a mondás szerint nincs új a nap alatt, de azért kreativitás még van. (szerintem)
4. Természetes szénvegyületeket kellene tanulnom már ideje, tegnap kiírtam a tétellistát, ma meg csakazértis kidolgoztam egy tételt (kis részét, mert teljesen átálltam az éjszakai életmódra és ha vissza akarok állni és holnap fel akarok kelni, akkor marsazágyba van) a vitaminokról.Aminek követeztében elhatároztam, hogy eszek vitamint és iszom vizet is sokat, kell az agyamnak (ill. ami maradt belőle)
5. A picsa az új utalási rendszerbe, ma elutalták a juttatásokat, de mire pénz lesz belőle az legalább egy hét. Akinek már hiányzom, jelzem majd utalás után találkozunk, merhogy le vagyok égve: a holnapi cp-t is a dugi aprómból fogom venni (hogy a milyen jól jött :)) (plusz infó vizsgák 11, 13, 18 a további változtatásokig)

Zárás:
Még humánboszra tanuláskor mutatta valaki ezt a viedót, de olyan kis bogyó. El tudom képzelni, hogy nem a Macska fülét, hanem egy ilyen majmóc (a rendszertani korrektség miatt, mert nemtom hova tartozik a kis dög) hóna alját vakargatnám :D