Mostanában nem túl szoros a kapcsolatom a vonatozással, bár gyerekkoromban rendeszeren úgy mentünk vidékre. Számoltuk az őzeket és a nyulakat, persze versenyszámoltuk. Hmm.. ha belegondolok, mi (vagy én?) mindenből versenyt űztünk. Valszeg már akkoriban elkezdődött az, hogy nekem mindig és mindehol érvényesülnöm kellett.
Meg inkább egyedül utazom, az egyetlen rossz az, hogy mikor mosdóra megyek mindig aggódok a cuccaimért.
A közelmúltban párszor bejátszottam azt, hogy busz helyett vonattal terveztem a haza, illetve Pestre menetelt. Azon profán okból, hogy a vonatom megáll 3 villamosmegállóra a kolitól, és így mégis csak egyszerűbb mint kétszer átszállni a tömegben...
Jól meg is jártam, első alkalommal vagy egy-másfél órát fagyoskodtam.
Mert, Helga miért is ne akkora tervezné a vonatozást mikora délelőtti felsővezeték szakadás miatt minden kaotikus volt.
Barom voltam, de az egész a makacsságomat tükrözi... Végül mégis busszal mentem :D
Utána volt egy alkalom amiből leginkább az maradt meg, hogy tök aranyos kertvárosi részeink vannak, meg hogy a vonat naptára jó pár évet sietett, no meg a hónap és nap se stimmelt. Nem emlékszem már a pontos dátumra, de arra igen, hgoy összeadogattam a számjegyeket és 23 jött ki :p
Legutóbbi vonatozásomkor pedig, közelebbről is szemügyre vehettem Gyál város tsoooodálatos vasútállomását .
Fater mesélt még régebben egy anekdotát, miszerint mikor benézett a jegykiadó fülkébe, frankón a kocsmába nézett ki és egy öreg alkesszal találta magát szembe.. A jegykiadó néni egyben kocsmáros is volt :D
Nekem nem volt ilyen szerencsém, egy odarakott papír tájékoztatott egy apró, mélyen levő ablakocska felett, miszerint "jegyárusítás a vonat indulása előtt 10 perccel" felette pedig egy nagy piros nyíl mutatott jobbra - egy bepucolatlan téglával befalazott nagy ablak-szerűségre... Ez már itt egy kész vicc volt, de ezek után még a vonat is késett vagy 20 percet, és mivel hangosbemondó AZ nincsen, csak álltam, bagóztam és néztem a hóesést, meg vagy 3-4 elmenő buszt...
És akkor másszunk át kicsit télből a nyárba, egy jazz-klasszikussal, a Summertime-al
Mert, hogy egy idő után mindenki ráérez zenei alulműveltségemre és neki áll színesiteni kicsit. Ezúttal Sün tett így, és felhomályosított kissé.
Az eredeti a Porgy and Bess című Gershwin operettben volt. Hejj Bösz erről eszembe jutottál, hogy mondod, most erre vagy rákattanva.
Ím, egy Miles Davis-féle, szöveg nélkül
Sarah Vaughan - a mélyen búgó női hang kedvéért
Ella Fitzgerald - a nagyasszony, nagyon szép tiszta felvétel
Janis Joplin - eszméletlen jó zenekara volt a néninek, a fúvós indítás, a gitárszólók...meg lúdbőrözős rekedtes ének
Paso és Harcsa Veronika - én ezt ismertem először azt hiszem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése