Valahogy így

mostanában megint előjöttek a skizofrénia paráim, amik tinédzser korban kezdődtek.
múltkor belenéztem a tükörbe a mosdóban, és egészen kívűlről láttam magam, mintha valaki mást néznék, a nagyobb gáz az volt, hogy nem néztem vissza magamra. ismeretlenként szemléltük egymást.
tegnapelőtt olyan szétszállt álmaim voltak félálomban, hogy azt már nem lehet zsebre tenni. megint magamnál voltam, de csak annyira, hogy reggel már ne emlékezzek, csak az érzésre.
amúgy belegondolva nem csoda ez az egész. van jónéhány olyan személyiségjegyem, melyek amellett, hogy boldogtalanságra predesztinálnak (nem faszkodásból gondolom ezt, pusztán annyi, hogy sose tudok megfelelni a magam által támasztott elvárásoknak, persze más kérdés, hogy magasról is baszok az elvárásaimra) de emellett annyira kettősek, hogy ha nem rakom össze magam, akkor tényleg sanszos, hogy megbomlik az elmém.
annyira félek a lelkem mélyén lakozó kis démonoktól, hogy még csak megközelíteni és megismerni sem merem őket. általában csak a felszíni vizeket zavarom. mondjuk asszem, azzal is probléma van, hogy ez az elzárás kétoldalú, tehát a külső ingerek, problémák is nagyrészt csak a tudatos szintre vannak leengedve, mélyebbre nem mászhatnak. vagy lehet, hogy az álmaim ezen mélyen zajló ütközések eredményei?
a napokban az is eszembe jutott, hogy mikor lesz az, hogy elvesztem a kontrollt és feltör az ismertlen.
szóval, para.
csak jutnék már el oda, hogy nem is a felszínen, de magam körött rendet rakok és utána elfoglalom magam magammal.
lehet túlvállaltam magam erre az évre. azért remélem nem, és megkötöm a magam kis kompromisszumait minden téren.

egyébként faszák ezek a basszameg tényleg skizoid blogbejegyzések is
.
nem tudom mások, hogy beszélgetnek magukkal. én mostanában, a blogbejegyzéseken kívűl, amikben letisztázom a gondolattusa eredményeit, néha úgy is, hogy egy adott személlyel való problémáimat úgy gondolom végig, hogy beszélgetek magammal mintha x is jelen lenne.
jah, meg ami még poén, ebben a nagy virtuális világban, hogy totál úgy éljük gondolati életünket, hogy oké, elvileg valaki mással beszélgetünk, de egyedül ülünk a gép előtt és jön a válasz a láthatatlanból. egész frankón lehetne a képzeletünk játéka az egész, mondjuk az is, ha személyesen beszélgetünk.
a viharsziget jó kis tanulsága, hogy onnantól kezdve, hogy elmeháborodottnak nyílvánítanak vége az egésznek, mert ha tiltakozol az a baj (a külvilágot meggyőzöd vele, hogy dilis vagy) ha meg elfogadod, akkor saját magad kérdőjelezed meg.

hm hm hm..

épp ganéjozom a szobámat, kidobálom a rengeteg felhalmozott papírt, illetve átcsoportosítom tüzelővé...
nézem a gimis jegyzeteim, és elgondolkodom azon, hogy mégis hol a fenében voltam órákon, mert hogy nagyon úgy néz ki, hogy csak fizikailag voltam benn, vagy a fejem tényleg káptalan.. olyan dolgokat olvasok vissza, hogy csak sasolok.. tuti, hogy az agysejt pusztítást 16 éves koromig semennyire és utána is csak szoftosan kezdtem el.
roppantul érdekes. roppantul :D

"család bazdmeg az a metálzene alapja" (mr. k)

addig nem tudsz fenőni, míg a gyerekként elkövetett hibákat meg nem bocsátod magadnak

love is in the air

vagy valami más nosztalgikus sosem volt emlékek jutnak eszembe mostanában ahogy esténként a levegőbe szippantok

érdekes megfigyelni ki hogy vezeti le a feszkót. ordibálás, sütés-főzés, rendezgetés, takarítás, futás, mások megnyugtatása, elmenekülés és a többi

Maradunk itt, vagy egyszer majd tovább megyünk?

amúgy mekkora fasz vagyok. tényleg szeretek keresztbe tenni magamnak. vagy félek, hogy a szakácsságot igazán szeretném és akkor nem mennék vissza bigyológusnak? mert hogy bazdmeg hányok az édestől és mégis elmentem cukrásznak tanulni.

bájbájszása

"Egy vonalban vannak most a szíved meg az agyad" - asszem ez lehet a megbékélés kezdete.

ettől azért még kurva messze vagyok,  mivel súlyos szívelégtelenségben szenvedek és emiatt képtelen vagyok soraimat rendezni.

"... egy érett, érzékenx ember természetes állapota a jól kifejlett boldogtalanság" (Scott Fitzgerald. Bertha Bulcsu regényéből, csak épp az eredeti forrást sehogy se találom)