ADY ENDRE: SZERETNÉM, HOGYHA SZERETNÉNEK

Sem utódja, sem boldog õse,
Sem rokona, sem ismerõse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

Gyűlölök mindent és mindenkit

A sor végtelen.

Gyűlöltelek mert nem szerettél,

gyűlöllek most, mert lehet, hogy mégis.
 
Valójában magamat gyűlölöm, mert gyűlölök mindent.

Nem szeretek vizsgaidőszakban aludni. Persze ez nem úgy értendő, hogy nem is teszem. Úgy egyébként, oda vagyok érte, legjobban az álmokért.

De ilyenkor más...

Vizsga előtti napon, kapkodok, jó esetben nem adtam fel, és eljutottam odáig, hogy az este közeledtével átlátom mit kell még pótolnom és még jobb esetben ezt is teszem. Ilyenkor az alvás nullától öt óráig terjedő álom- és tudattalan létezés. Ébredéskor pedig jön az, amiért legjobban utálom ezt az egészet:

A tiszta lap... Akármilyen lelkesedéssel tanultam előző este, reggelre semmi sem marad belőle. Zuhany, mert az elmaradt, néha hosszasan, mert a jó meleg víz az ami egyedül összetart a rövid éjszaka után. Étvágy van, vagy nincs, de legtöbbször ez utóbbi. Marad a rosszéletű egyetemista elemózsiája: a kávé - ilyenkor cukorral, mert azért valami energia kell - és a cigaretta.

Ha nem vizsga előtti nap van, akkor egész nap azon húzom fel magam, hogy mért nem csináltam semmit. Van, hogy tervezgetem, hogy na akkor most ezt és ezt megcsináljuk ma, persze mindezt naívan.. Emberfeletti célt tűzök ki magam elé, talán jobban menne, ha bennem lenne az utolsó napi hajtás. Közben a szobában mintha bomba robbant volna, ez sem sokat segít a hangulatomon.

A nagy tervezgetésben elálmosodom, megejtek egy kis délelőtti/ebéd utáni/koradélutáni/késődélutáni/koraesti szundikálást. Ébresztőóra beállít, egy-másfél óra.... Lefekszem, az álom elszáll, a fáradtság megmarad, jön a szenvedés, a mindenféle altató technika:

számolás, szép emlékek, egy kis gyenge önhipnózis... Ránézek az órára, affene negyven perc úgy röppent el mint a fene, pedig kellett hogy valamit aludjak, csak nem vettem észre.... Igen a másik kedvencem, mikor arra ébredek, hogy ébren vagyok, hülyén hangzik, de máshogy nem tudom megfogalmazni.

Végül minimum két óra elteltével, tényleges alvásérzet után, vagy unalomból felkelek, és nekiállok megint pöcsködni. Időtől függően kimegyek a kertbe rágyújtani, iszok egy kávét, vagy eszek, vagy csak döglök a napon... Persze mindezt megelőzi legalább 10 perc ímélcsekkolás, msnnézegetés, internetezgetés....

És az álmok... Ritkán vannak a kellemes, kalandos, izgalmas fajtából. Zaklatottak, töredékesek, félálombeli balsejtelmű jóslatszerű sorozatképek. Vagy éppenséggel nincsenek, lefekszel, felkelsz, mintha közben nem lett volna semmi.


Nincs bajom a korán keléssel, de úgy, hogy legyen célja, ha csörög az óra lenyomom és felkelek, máskor, ilyenkor nem...
Mostanában azzal áltatom magam, hogy kell a minimum 7 óra alvás, tehát 8-9 előttre nem állítom az órát, de mégsem kelek fel rendesen, igaz, csak maximum fél órával állítom tovább az órát, ami pont elrontja a kedvem.


És egy ilyen nap nem szül mást mint elkeseredettséget, lelkiismeretfurdalást, miértelmevanmindennek?

A kézzel fogható termékek sem túl boldogítóak:

ha lehet még nagyobb rendetlenség, 7-8 ivásra alkalmatos ipari termék szétszórva, némelyikben kávét vagy teát jelző különféle méretű kiskanál, és egy csinos kupac csikk, persze mióta olyan lusta lettem, hogy egy kis tálkát kineveztem hamusmamusnak.







Mit érdemel az a bűnös, ami nem tesz meg minden tőle telhetőt?

Van úgy hogy vörös a hold

Épp kimentem a kertbe kezemben egy kis pohárka 2002-es tokaji sárgamuskotállyal és az aznapra utolsónak szánt cigarettával, mikor megláttam Alsónémedi felé, egy, a fák közt megbúvó vörös foltot és hát nagyon felvidultam...
Hajnali fél három fele, mikor már az utolsó diát is kivégeztem és már kezdtem kékes foltokat látni a papíron úgy döntöttem itt az ideje befejezni, de úgy döntöttem még kimegyek egy utolsó cigire, mert kivételesen szeretném mégegyszer átfutni az aznapi (hehe) jegyzeteimet. Mivel eléggé készen voltam már, egy kis mászkálás mindenképp kellett, ha nem teszem, háááát, akkor valószínűleg székről lefordulás és ágybabezuhanás jött volna.
És hogy miért a bor.... Az első esti teámat csináltam, megszokott módon tejjel, mikor megláttam a drágát a hűtőajtóban, és a következő tea után végképp úgy döntöttem iszom egy pohárkával, nem vagyok oda az édes borokért, de ez egész kellemes voltam.
Leültem kijegyzetelni a bevbiokém maradékát, 2-re terveztem kivégezni, de hát mint mindig becsúszott egy kis csúszás, és elértünk a poszt elejére, oda hogy állok és nézem a holdat.
Nézegettem még egy ideig azután rágyújtottam és nekiálltam a mostanában megszokott feszültségoldó, testmozgató és nagy elhatározásokat szülő fel s alá sétálgatásomnak a kocsifeljárón. Tényleg nagyon jó, egészen fel tud dobni...és mindig nekiállok a nagy gondolatok szövögetésének, néha megugatnak a kutyák, kijön a macska a bokorból, vagy rámcsiripel pár madár - na ez igen érdekes, szerencsétleneket valószínűleg felébresztem és félálomban elnyomnak egy "anyádkínát" és csiripolnak egy szétcsúszott-sejtelmeset....
Máskor meg azzal szórakozom, hogy megnézem mi minden szállt a falra (terepgyakorlat óta kissé megszállott lettem, és rájöttem hogy az ajtó feletti kis lámpa egészen jól működik fénycsapdaként - a legjobb az volt mikor egy fémes medvelepkének tűnő tárgy rezegtette a szárnyát, mintha repült volna de egy helyben állt és közben az oscilláló szárnyakból csak egy halvány szellemszerű, remegő lepkét lehetett látni, az egész egészen álomszerű volt...

és most meghallgatom a címben idézett számot, be is linkelem :) majd el, aludni...
http://www.youtube.com/watch?v=JJm-OOwbeTk