f ordítva lettem bekábelezve

I'm not sure if I want to live in this reality anymore

elkapott az érzés, hogy olyan vagyok mint a titkos befutó esélyes, aki a 100 méteres síkfutás célja előtt 10 méterrel hirtelen összerogy.
igazából már kamaszként is ezt csináltam. trükkös csellel bevarrtam a ficakba a kapus hónalja alatt a labdát, de üres kapu esetén 10 ből 9-szer kihagytam. ha az edzőm megdícsért egy gól után, elvesztettem a labdát.

szerintem ez mondjuk általános, hogy az ember annyira fél, mert tudja hogy ez egy totálisan tiszta helyzet, hogy aztán tudat alatt betesz magának

akaratERŐre hogy lehet gyúrni?

üdv gyomorgörcs, megtennéd azt a szívességet, hogy elhúzol a picsába?
kösz

 "Love isn't something you feel, it's something you do. If the person you're with doesn't want it, do yourself a favor and save it for someone who does."

Six Feet Under, Nate

uhhdemennyireszeretemeztazenét
sőt, az egész album annyira hmhmmhmh

hmhmmhmh

megőrjít a kettősség, vonz, felpörget de mélyen rág és megemészt

I'm nor suffering that's how I'm livig

kezdek szétcsúszni. fogalmaztam meg a Főnök mondanivalóját, miszerint mostanában elég későn érek be és viszonylag korán elmegyek. Igazából a munkámat elvégzem, de valahogy mégis úgy érzem lézengek. Szétcsúszni.. igaza is volt meg nem is. Ez NEM szétcsúszás, csak lebegek. Süt a nap, hanyatt fekszem és úszom amerre a szél meg a víz visz. Élvezem, pozitív gondolatok töltenek meg (köszönet a könyvnek amit nemrég kaptam), csak épp egyik napról a másikra élek. A felszínen. Elkerülöm a laborban töltött idővel vagy az esti sörökkel és kávékkal, hogy időben hazaérjek, mikor még a többiek is viszonylag aktívak. Reggel pedig alszom, vagy elintézem azzal a kibebaszott problémákat, hogy ne vegyetek rólam tudomást attól még, hogy itt mászkálok én még alszom, hagyjatok ki a faszságokból.
Viszont kezd zavarni ez az egyik napról a másikra dolog. fasza, de semerre se visz. Ami lehet nem is baj, csak lassan jön a felvételi. Idén meg akartam tanulni tanulni, nem stresszelni. Elmerülni a tudományban, pöcsverés helyett szakirodalmat olvasni. Még érdeklődőbbnek lenni. Még faszábbnak lenni. Tökéletesnek, hahahahah

WTF?

ohohooh.. visszanézve hát már megint tele vagyok nyálas romantikus bejegyzésekkel baszki -.-

http://ilovedoodle.com/wp/2011/03/22/i-play/

baszki
nekem kell ilyen
pázsit a szobámba
nyáháááájjjj

11 óra, (agy)rohasztó meló után, egész nap szendvicsen érve
egy langyos zuhany
két tükörtojás sült sajttal, ubirkával, friss zsemlével
egy pohár bor meg egy cigi
sweet jesus

és akkor egy film is: god bless america (http://9gag.com/gag/4013383)

"just a fading fucking reminder of who i used to be"


I've accidentaly glimsed into the past by a message with one of my pals. Those times were wild and honest, nihilistic and careless. 
I so fucking miss those times. Now, I can't even remember when I became another grey face in the crowd?
I know, I shouldn't live in the past, neither in the future but sadly I can't live in the present. I need another dimension, without time. 

eöhehöhöhöhöhehhheheheh

súlyos eset vagyok
:D

-.-

mehehehh jóga

Bjarne: I haven't got any tea... But I got lots of pot if that's okay? 
Astrid: That's okay, with milk and sugar please. 


háhá

i just want to be the crazy one once...

reggeli kávé és cigaretta helyett egy jó kis futás a Wekerle telepen?

na elérkeztünk a költözés legkritikusabb szakaszához, a szelektálva összepakoláshoz.
járulékos nehezítő körülmény -  amit végül is magunknak okoztunk, mert nem kezdtük el időben, halogattuk (ez persze érthető) - hogy bariomi gyorsan le kell rendezni.
nekem meg még a dohányom is elfogyott, lehet itt az ideje leszokni. mert arra már rájöttem, hogy amíg van mit, addig szívom, minél kevesebb annál gyorsabban
-----------------------------
elhatároztam hogy egy izmos hízókúrába kezdek, persze mozgással, hogy ne löttyedjek el (még jobban) mert most felpróbáltam a régi, gimi elején vett szövetnadrágjaimat és úgy lógnak rajtam, mintha egy felmosórongyra húztam volna fel őket

a nő legnagyobb ellensége az álomvilág, melyben él - hallottam valahol, és jap, kénytelen vagyok ezzel egyetérteni
bár ezek ellenére, pont az álmaimban leltem kissé fájó, de amolyan belenyugvó lezárására az elmúlt körülbelül három év (mohhaha) szerelmi-érzelmi ügyeinek. egy dolgot ill. embert kivéve. ő volt egyedül kellően büszke/erős a szarakodás (tiszta) lezárásához. ami persze bassza az agyam

a lényeg, get wasted és engedd ki a gőzt
abban a formában ahogy jól esik
----------------------------------------
szeretnék ennek az embernek a szemei közé nézni: megpillantom-e magam  )hejj a nyálas, idealista romantika). ehhez mondjuk még mocsok sok levetkőzni való van még. jelenleg, az egyetlen aki tekintetébe az enyémet maszk nélkül fúrnám, csak egy régi tévképzet. erre csak az eltemetett (okkal) énem lenne képes, nehéz is elképzelni.

hú. azt szeretném, ha amikor rágondolok egy hímneműre, akkor ne az a szomorúság töltsön el, hogy bazdmeg de kár hogy nem szeretlek, úgy ahogy szerethetnélek. jó bizonyára a fordítottja is megesik, ami hidegen hagy addig, míg legalább egy kicsit nem involvál érzelmileg.

hajj basszameg
----------------------------------------
kedves kis poszkapcsolatikus ( lenne erre még pár szó, ami konkrétabban leírná a viszonyt, de egyik se rímelne ennyire) jelenség, a legutóbbi/legkomolyabb/legelérhetőbb/legelbaszottabb ex felhívása bebaszcsizva.
most (fenti állapotot mehessziről közelítve) mégis inkább a barátaimat - neadjisten a családomat, őket azért nem, mert az előbbivel szemben ők ezt baszottul nem értékelnék - hívnám fel hogy szeretlek bazdmeg
de mégse, inkább alszom

hogy lehet elkerülni, hogy a szerelem puszta átültetés vagy kivetítés legyen?

(a)void

érzéketlen érzékenység
érzékeny érzéketlenség

kell egy hópelyhes medál. azt még nem tudom, hogy lehetne fixálni ezt az olvadékony kristálycsipkéd, de majd agyalok egy sort :)

húdemégmennyire

Úgy rémlik, egyszer régen írtam egy bejegyzésben a gimis műfordításomról. Tegnap arra jöttem haza, hogy az ajtóm előtt fekszik A mű, valószínűleg anyám kezébe akadt valahogy.

Jó hogy meglett, mert ez még a durvulósan internetes korszak előtt volt, valószínűleg a digitális verzió elveszett az előző gépemen. Ahogy belenéztem azért a központozás elég necces, meg vannak aláhúzott elbaszott szenvedő szerkezetek (ez talán egy korrektúrára leadott verzió).

Majd begépelem egyszer, de érzem, nem bírom majd ki, hogy mostani ízlés szerint alakítsam :)

A mű amúgy Roald Dahl: The landlady

phű. megcsapott a nosztalgia - városliget, british council, tavasz

:(
szomorúság
bazmeg
bazmeg
bazmeg

öcsém, én nyakon baszlak!

- te hiszel a világvégében, hogy vége lesz 2012-ben?
- nem, mennyafaszbaahülyeségeiddel
- de, de nem hülyülök
- na? mondjad..
- ufók tartanak a földfelé
- neszivass, kivel beszéltél már megint?
- hát tudod azok a meteorok..
- jap láttam falamit a fészen, hogy szép meg érdekes volt, de lemaradtam róla
- .. szóval hogy azok, valójában ufók. a NASA-ból kivált egy kis marék kutató, és ők kiállnak emellett a teória mellett...

szóval ez van, kérem szépen.

Brace yourself... 'Álmoskönyv' posts are coming

egyedül.
támasz nélkül.
nem is tudod mi a támasz.
nem láttad, nem tapasztaltad
tököt karózol legfeljebb.
azt meg minek

bazdmeg most már egyszer, ha összeszedem a bátorságom, vállon ragadom magam, benyomom egy kényelmes székbe és olyan mocsok mélyreható kérdéseket teszek fel neki, amik elől nem menekül.
szépen eldiskurálunk, vagy kevésbé szépen ordibálunk.
mertezígynemoké, hogy folyton meglép a gyáva nyulam

But take it easy