kezdek szétcsúszni. fogalmaztam meg a Főnök mondanivalóját, miszerint mostanában elég későn érek be és viszonylag korán elmegyek. Igazából a munkámat elvégzem, de valahogy mégis úgy érzem lézengek. Szétcsúszni.. igaza is volt meg nem is. Ez NEM szétcsúszás, csak lebegek. Süt a nap, hanyatt fekszem és úszom amerre a szél meg a víz visz. Élvezem, pozitív gondolatok töltenek meg (köszönet a könyvnek amit nemrég kaptam), csak épp egyik napról a másikra élek. A felszínen. Elkerülöm a laborban töltött idővel vagy az esti sörökkel és kávékkal, hogy időben hazaérjek, mikor még a többiek is viszonylag aktívak. Reggel pedig alszom, vagy elintézem azzal a kibebaszott problémákat, hogy ne vegyetek rólam tudomást attól még, hogy itt mászkálok én még alszom, hagyjatok ki a faszságokból.
Viszont kezd zavarni ez az egyik napról a másikra dolog. fasza, de semerre se visz. Ami lehet nem is baj, csak lassan jön a felvételi. Idén meg akartam tanulni tanulni, nem stresszelni. Elmerülni a tudományban, pöcsverés helyett szakirodalmat olvasni. Még érdeklődőbbnek lenni. Még faszábbnak lenni. Tökéletesnek, hahahahah
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése