Kapcsolatunk a kis fehér rudacskával érdekesen indult. Emlékszem az elsőre, Ecseri úti villamosmegálló környéke, talán a középsulis előkészítőre tartottam egy akkori kedves barátnőmmel, Mariannal. Ő már akkor is dohányzott, kértem egy szálat tőle, arra nem emlékszem milyen volt, de tudom, hogy miután elszívtam már kívántam a következőt...
A továbbiak epizódokban vannak meg:
- aranymalbi, ezt én vettem. Nem voltam még 18, paráztam teljesen... Kérdezte az eladó, rövidet, vagy hosszút? naná, hogy hosszút, pedig fogalmam se volt róla mit jelent... most már tudom... nem is szeressük a százascigit.
A táskámban nem mertem hordani, pár napig volt benne akkor is szanaszét tört, utána egy fiókba rejtettem. Dávid kérdezte, hogy az meg mit csinál nálam?
- Bogács - Brigi hozott otthonról egypár szálat, sunyiban kóstolgattuk a ház megett... Dóri barátném ekkor szívott először, vagy bele se szívott. Bár ez lehet korábban volt mint az arany.
- Szalagavató - egy másik Dóritól kértem egy szálat, narancspelmell, a villamos korlátján ülve szívtam... Akkor még ízlett, mots már nem szeretem.
- Az egyetem első éve alatt, a Dórival közösen vett sárga gauloise-ok...
- Orsival, az északi büfében szálanként vett cigaretták , kávékísérők, beszélgetésmotorok....
Buli, kocsma, ilyenek... zavart a füst, ha rágyújtottam kevésbé. Ha nem Dórival voltam leginkább mentolos multit vettem.
- TÓFK-os gólyabálon találkoztam egy csepeli gyerekkori barátnőmmel, dohányzott, valami vékonyat szívott, kérdezte, dohányzom-e? Nem, csak néha, végül rágyújtottunk. Persze Bogár azt az egy szálat is megérezte.
- Majd tavaly augusztusban jött a meló... Ebédszünet, utána kávé és cigaretta... Megkívántam néha, de úgy utáltam tarhálni... Vettem hát magamnak. Nem dobozosat, az nálam darabokra tört volna, ahogy magamat ismerem. Dohányt, majd besodrom :)
Nem tudom, honnan jött ez, a társaságban senki sem sodorta. Arra sem emlékszem tényleg ez volt-e az első zacskó dohányom... Fel kéne frissíteni a memóriám.
- Ülök a gödör füvén, zene, könyv, húzom ki a rollt - akkoriban praktikusnak gondoltam, meg hát a vékonyabb papír az ugye jobb, a cigi is akkora amekkorát akarok... Jön Péter, fene tudja mennyi késés után, meglátja mit csinálok: "Te sem szarral gurigázol..."
Hát nem...
- Jött a Kerekes, szabad dohányzás a folyosón, dohányos arcok. Lassan azon kaptam magam, hogy dohányzok. Nem koca-, zug-, aktív dohányos lettem, hanem masszív, megtűzdelve láncdohányos epizódokkal.
Néha gondolatban húzom a strigulákat, mit csináltam már cigivel a számban... Most meg nem jut eszembe 3-4 frappáns, hogy kábé ugyanennyi érdektelenebbel egy szép listát adjak... ehh
No meg a gasztronómiai csoportosítás, mi mellé, vagy után jó vagy sem. A kedvenc a reggeli fokhagymás piritós-presszó feketén-cigaretta kombó. Maradandóan rossz görögdinnye, limonádé vagy tofifí után.
Hivatalossá akkor vált a bagóügy, mikor elmondtam itthon. Külön-külön, Papival kezdve. Az el kell mondjak valamitre visszakérdezett: terhes vagy? Namegafene... Anyám dettó.
Itthon nem dohányzik senki, nem is örültek.. Volt, hogy anyámtól megkaptam, hogy: "azt hittem ember vált belőled, egyetemista vagy.. aztán nézzenek rád, tele vagy pirszingekkel, cigizel is"
Szar ez, nagyon. Tudom jól. Egyszer, még első év végén, mikor nem volt szó igazi dohányzásról, egy Zboray féle állattan előadáson a légzőrendszert vettük, és valahogy úgy megragadott, ahogy a tanár úr ellenjavalta az egészet, elhatároztam, hogy soha többet cigi... Hogy azután mégis miért? Nem tudom.
Másodév elején úgy terveztem lenyomom a két szigorlatot majd év végén, és egy évig passzívon leszek és elmegyek külföldre. Idegenben megszabadulni a démonaimtól, felejteni, érni, felnőni, élni. Úgy terveztem a vizsgaidőszakban kibagózom magam, és az egy év kihagyás után úgyse kívánom majd. De aztán jött a csodás téli vizsgaidőszak, és a terv füstbe ment, szó szerint is...
No a bejegzésből inkább nosztalgiázás lett, közben meg elfelejtettem azokat a fasza kis ötletecskéket amik az előző, jóéjtcigarettázásnak szánt füstölés alatt ötlöttek be. Sebaj. Ez marad így, én meg elmegyek és elszívom a mai utolsót. Tényleg
