elkapott az érzés, hogy olyan vagyok mint a titkos befutó esélyes, aki a 100 méteres síkfutás célja előtt 10 méterrel hirtelen összerogy.
igazából már kamaszként is ezt csináltam. trükkös csellel bevarrtam a ficakba a kapus hónalja alatt a labdát, de üres kapu esetén 10 ből 9-szer kihagytam. ha az edzőm megdícsért egy gól után, elvesztettem a labdát.

szerintem ez mondjuk általános, hogy az ember annyira fél, mert tudja hogy ez egy totálisan tiszta helyzet, hogy aztán tudat alatt betesz magának