a nő legnagyobb ellensége az álomvilág, melyben él - hallottam valahol, és jap, kénytelen vagyok ezzel egyetérteni
bár ezek ellenére, pont az álmaimban leltem kissé fájó, de amolyan belenyugvó lezárására az elmúlt körülbelül három év (mohhaha) szerelmi-érzelmi ügyeinek. egy dolgot ill. embert kivéve. ő volt egyedül kellően büszke/erős a szarakodás (tiszta) lezárásához. ami persze bassza az agyam

a lényeg, get wasted és engedd ki a gőzt
abban a formában ahogy jól esik
----------------------------------------
szeretnék ennek az embernek a szemei közé nézni: megpillantom-e magam  )hejj a nyálas, idealista romantika). ehhez mondjuk még mocsok sok levetkőzni való van még. jelenleg, az egyetlen aki tekintetébe az enyémet maszk nélkül fúrnám, csak egy régi tévképzet. erre csak az eltemetett (okkal) énem lenne képes, nehéz is elképzelni.

hú. azt szeretném, ha amikor rágondolok egy hímneműre, akkor ne az a szomorúság töltsön el, hogy bazdmeg de kár hogy nem szeretlek, úgy ahogy szerethetnélek. jó bizonyára a fordítottja is megesik, ami hidegen hagy addig, míg legalább egy kicsit nem involvál érzelmileg.

hajj basszameg
----------------------------------------
kedves kis poszkapcsolatikus ( lenne erre még pár szó, ami konkrétabban leírná a viszonyt, de egyik se rímelne ennyire) jelenség, a legutóbbi/legkomolyabb/legelérhetőbb/legelbaszottabb ex felhívása bebaszcsizva.
most (fenti állapotot mehessziről közelítve) mégis inkább a barátaimat - neadjisten a családomat, őket azért nem, mert az előbbivel szemben ők ezt baszottul nem értékelnék - hívnám fel hogy szeretlek bazdmeg
de mégse, inkább alszom