És a legszebb az, hogy nem tudom honnan jött, mármint az, ami az én fejemben motoszkált... Ja, meg fütyörésztem is tudattalanul..
Ez még nem lenne gáz, ha nem a "Ha itt lennél velem" című nyálas Republic nótáról lenne szó.
Mentségemre legyen mondva, a legkevésbé égő, "A mesének vége és álmodom, hogy virág nyílik a domboldalon" sort dúdolgattam :D
Szerintem az rejlik mögötte, hogy visszacsöppentem a roppant csúnya valóságba és várom a tavaszt... hehe
Pedig tetszik most ez a nagy havas, hideg február is.
Még a városban sem olvadtak el és reinkarnálódtak latyakká az öszefagyott hópelyhecskék, és a mai csodás napfénnyel egyszerűen szép volt mindent.
Egyébként gyanús vagyok kissé magamnak, lehet fotoszintetizálok és az energiám egy részét a fényenergia hasznosításából nyerem, ugyanis ma, fittyet se hányva a hidegre, kizipzározott kabátban mászkáltam..
Valahogy, mikor rám süt a nap nem érzem a hideget
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése