Az emlőscsontvázat tanultuk, a példaállat a macska volt.
De a csont, amiről a blog a címét kapta meg van bennünk is.
Pálfia tanár úr, a szakállas, sztk-szemüvegkeretes, messziről morcosnak tűnő kitűnő oktató mondta nagyjából ezt:
No a kövektező az acromion, magyarul vállcsúcs; tudják, ahova a
kedvesük hajtja a fejét.
Ez annyira szép, és annyira abszurd volt, ahogy elhangzott az anat gyakorlóban, hogy azonnal megmaradt a kis lelkemben és később, címet keresgélve emellett döntöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése