Hű, ma nagyon jókislány voltam, legalábbis ami a reggelt illeti. Elég korán felkeltem, hogy anyámékkal találkozzam, mert mégis a koliban töltöm a hétvégét, de pár cucc otthonmaradt, mivel csak egykét napos tanulást terveztem a könyvtárban. Tündérek voltak mert elláttak egy kis sütivel, kajával, ilyenek, hogy ne éhezzem. Pedig mondtam nekik, hogy főzni fogok. Merthogy, megérkezett a szoctám :D
Még nem tudom melyik nap mit, de a tervek:
1. Túróscsusza, mert imádom, és mostanában mindig ezt kívánom
2. Sült csirkecomb sok fokhagymával, meg vöröshagymával és sült krumplival
3. Kifilézem a combot és egy kis currys, ananászos, mazsolás csirkét csinálok.
Mivel bevásároltam, van citrom is. És megfordult a fejemben, hogy nem is lenne rossz a curry meg a citrom (ez esetben a mazsolát kihagynám, max a rizsbe raknék) Rá is kerestem neten, de lefáradtam, viszont még előtte találtam egy naaagyon megkapó receptet. Mondjuk szerintem túl sok a hozzávaló, túl sok az íz, de jónal tűnik. Mivel pár extra is van benne, amik után most aztán tényleg nincs időm rohangálni, ez egyelőre talomban marad. De amint megcsináltam, beszámolok róla.
Tehát a napom egy része be van szervezve, de valszeg anatot olvasok főzés közben is.
Pénteken sikeresen beszereztem a köztakaró kötetet a könyvtárban, zárás előtt pár perccel rohantam fel, de sikerült. Van miből dolgozni. Mondjuk nem lenne rossz még egy Röllich, meg a kettes praktikum is otthon van.
És ugyebár felkeltem reggel, szóval ma kicsit több jut a napfényből. Annyira csodás, friss levegő, nagyjából tiszta ég és napsütés.
Erre rá kéne szoknom.
Hehe...
Korábban kifejtettem a vizsgaidőszak-alvás kapcsolatot, de mivel minden vizsgaidőszakban találok új hibát amit elkövethetek, most azt csinálom, hogy végigalszom a napot. Ejj, nemjóez. De kijavítom a hibát (majd a végére)
Tegnap nem csak receptek miatt szörfölgettem a neten, hanem csak úgy egyébként. Leltem valamit ami nagyon tetszett, egy blog.
Sajnos nem egy hosszú életű dolog volt, de beütött, hogy a lelki társ című bejegyzés épp a szülinapomon történt. Tetszik amit az illető ír, egyet is értek vele, bár kicsit sok nekem a pozitív hozzáállás...
Próbáltam kideríteni az illetőről valamit, (bocs szeretek kurkászni az emberek után) de nem sokra jutottam. Pedig az internet mindig használható ilyenekre.
Mostanság elmélkedtem arról, hogy mennyire lenyomozhatóak vagyunk már egy mezei felhasználó számára is.
Nem mindenki persze, de úgy általában igen.
Egyszer például, mikor felhívták a figyelmemet arra, hogy "hehh megtaláltam a blogjaidat" én is beírtam magam, és igaz mentor levlistás, de azért szerintem privátnak számító beszélgetést frankón kidobott a kedves gúgöl.
Hámiezittkéremszépen?
És a szokásos(?) zene:
Mindkettő Goran Bregovic:
1. Kalashnikov (kellemes ébresztő zene, ütemes, általában erre kávézom
reggelente a lépcsőn)
2. Mesecina (szimplán szép)
És mindkettő Emir Kusturica Underground című filmjéből van.
Ez egy nagyon szép (és hosszú) mese életről, barátságról, egyéb dolgokról.
Visszásságok, abszurdumok, nevetés, sírás szerb módra, meg van benne egy, számomra talán az egyik legszexibb (faszomezmilyen szó már, de nem tudok rá jobbat, erotikus, ja az jobb lenne) filmes jelenet.
(nem tudok filmet elemezni, szóval nem erőltetem, nem vagyok otthon a témában, ocsmány közhelyekben fogalmazom meg a mondanivalót mindig, mikor megpróbálom, fura pedig szeretek filmes eszmecserét folytatni)
Nézzétek meg, aztán áradozzatok kommentben :p
(én a filmnek már az első öt percében elsírtam magam, meg az a kacsa-tigris jelenet, hú, az... nem nincs kedvem szavakba önteni, nem is tudnám olyan szépen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése