Kell a napi rutin, anélkül apró darabokra hullik az életem. Folyamatosan kedvtelésből élni nem jó, azt hiszem ezért is nem emlékszem soha semmire. Nincsenek viszonyítási pontok, még ha csak egy-egy nap katyvazos, legalább tudom, hogy melyik két nap közé esik, de így, hogy mind az, fogalmam sincs soha semmiről.
Rutin nélkül nincs mihez képesti változatosság sem.

Ma felkeltem fél 8kor, kávé, reggeli, de annyira nem volt semmihez kedvem, hogy inkább visszafeküdtem egy órára rá aludni. Az antibiotikumomat találomra szedtem be, lehet többet vagy kevesebbet mint kellett volna.

Kell a rend is, hasonló okok miatt. A kinti káosz bentre vetül. Elcseszi a hangulatot is. Amíg nincs rend, (merthogy nálam most kegyetlen disznóól van, egyedül az ágyamban lehet huzamosabb ideig kényelmesen tartózkodni) addig nem lehet semmit tervezni, addig a napjaim arról szólnak, hogy próbálom rávenni magam a pakolásra, de folyton elmenekülök előle, cigibe, olvasgatásba, alvásba, ja meg az internbere. Meg persze minden megoldandóra, elintézendőre az a válasz, hogy most a pakolás a legfontosabb.

Fene egye meg.