Elégedetlen vagyok magammal. Mások sokkal tehetségesebbek, érdekesebbek, szebbek és jobbak.

Azt hiszem ez az érzés szokott elindítani a soft-önpusztítás felé vezető lejtőn.

Ilyenkor szoktam befesteni vagy levágatni, illetve az utóbbi időben leborotválni a hajam. Az esték a "na akkor basszunk be" felkiáltással kezdődnek. Ilyenkor kavarok mindenféle idiótával - hátha feljebb megy az önbecsülésem. Csődtömeggé válok, s mások társaságát keresve még az ő kedvüket és eltolom. Be nem áll a szám, vagy némán hallgatok - nem is tudom melyik a rosszabb (no meg kérdés, hogy kinek).

Alkotni sokkal nehezebb, energia és kitartás kell hozzá, pedig ez az útelágazás másik fele. De most ezen fogok elindulni. Legalább most nyár van, ez a csodálatos napfény és meleg, általában már félig kiránt a szarból. Játszunk Teremtőst, egyedül, de így se rossz.