Leszáll a harmat. A Homunkulusz Kiskakas fémes tollain apró vízcseppek ülnek ki, s gördülnek tova. Az éjszakától sápadt taréjáról egy gyöngyöcske lassan csusszan lefelé, de útja a csőr felé megreked, belebuggyan a csukott szem zugába. Brrr... Kegyetlen ébresztő. A kiskakas csak pislog, a külvilág csigatempóval vánszorog a tudata felé. Feje le-le bukik.
Elhaló nyöszörgést hallat, majd valamiféle szánalamas nyekergést. Csodásan indul a nap. A Tyúkok csak rötyögnek körülötte.
De hát mégiscsak ő a baromfiudvar feje, összeszedi magát, néhány torok köszürülés, majd felhangzik a védjegye: kukkorrrikkkúúúú. Válaszul a szomszéd udvar fitteb Alfahímjének kellemes baritonjára.
A kötelező körök lefutása után peckesen indul a Gyrusok szemétdobjára kapirgálni. Szegényes nap, csak nyálkás Közhely Férgek henteregnek szerteszét. Tápértékük nem esik messze a nullától, de legalább vadászatuk nem jár különösebb nehézséggel. Lusta férgek ezek, szerteszét hevernek, s csak az nem kapja el őket, aki nem akarja. Sőt, elég elfeküdni tátott szájjal, s a kis dögök bepottyannak, rágni se kell, csak nyelni.
Szegényes betevő, sehol egy Magvas Gondolat, nem mintha a kakas jelen állapotában képes lenne a Tekervények mélyebb rétegeihez leásni.
Minek is? Míg kapirgál az egyáltalán nem biztos reggeli után, a vetélytársak felkapkodják a férgeket, s még ha neki nem is ízlik, enni azért kéne.
Úgy látszik ez a nap virgonckodás helyett csak vegetálást tartogat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése