Mintha valami nagyon rosszul működne a világban... Félünk a boldogságtól (persze legtöbbször a csalódástól), nem tudjuk hogy kéne megélni, nehezen beszélünk róla, bár a beszélgetésekben  is mintha egymásra licitálnánk, ki a boldogtalanabb. Megindokoljuk miért nem lehetünk mi boldogok, de hát kérem, ha tudjuk, miért nem lépünk ki azokból amik akadályoznak?
Mert az biztonságos, mert azt kell, mert lehet, hogy most nem vagyok boldog, de majd az leszek... persze
Egyébként hülyének nézzük azt aki ül és mosolyog magában. Aki boldog, vagy legalábbis annak látszik, arra irigykedünk.

Boldognak lenni lehet hogy tényleg nehéz, őszintének kell hozzá lenni elsősorban, magunkhoz és másokhoz.