2010. március 27., szombat

A szerelem illata

Ennek a bejegyzésnek nincs aktualitása, nem köll aggódni :D
Csak írhatnékom volt, de mostanában az agyam azon pörög amit éppen tanulok, osztán nem hiszem, hogy a transzkripció bennem felmerült problematikája túl izgi lenne... Szal most egy habkönnyű eszmefuttatás következik a szerelem/vonzalom és az szagok kapcsolatáról.




Megfigyeltem, hogy azokon a pasikon akikkel kavarok ugyanazt az illatot érzem. Először azt hittem, azért van, mert annak, aki először elrabolta a szívem ilyesmi illata volt és valahogy kötődtek a dolgok.

Nem igazán tudom körülírni, édeskés -  körülbelül úgy mint füstös helyről kijőve a friss levegő (legalábbis számomra). Nem pusztán parfüm, vagy dezodor, valami plusz van benne. Lehet, hogy  valami feromon, ami a hormonok tobzódása miatt szabadul fel.

Persze nem determinálja az illat azt, hogy vonzódom is majd ahhoz akin érzem.
Például egyik pajtikámnak is néha ilyen illata van, mégse mászok rá :D

Mindenesetre a dolog igen fura , lehet hogy igazából csak egy illat ejti mindig rabul az agyam. Múltkor saját magamon éreztem. Lehet belőlem szabadulnak fel fermonok, és azt érzem. Ezek szerint magamba vagyok szerelmes. Ami mondjuk néha kellemetlen, de mindig azzal van az ember akit szeret, elválaszthatatlanul egészen a sírig... pff

Egyébként a parfüm dolog trükkös. Egy-egy markáns  férfideo, nem a korábban leírt szagkombinációjú, hanem az a klasszik férfias,  simán be tud gerjeszteni, no azért nem durván, a nyálcsorgatós, bimbimeresztős értelemben... Legalábbis még sosem produkáltam semmi axe reklámba ilőt :) De a gyártó cégek biztos tudnak valamit.

Ellenben a női parfümökről, (bár tény, hogy erről nem tudok igazán jól nyilatkozni, ugyanis a célközönség nem én vagyok, tehát a kiváltott érzés, csak a saját ízlésemről árulkodik) nem nagyon hallottam ilyet.
De ahogy én levettem, a pasik inkább rosszul vannak attó,l ha valaki húzza maga után az illatcsíkot. Lehet, hogy csak a mennyiségre panaszkodnak, vagy azokra, amik eszméletlenül édesek.


Igaz nem túl széles repertoárt szimatoltam végig az üzletek polcairól, de a pasi illatok nagy részéről csupán annyi jön le számomra, hogy hm, ez pasiszagú.
A nőknek szántakról (ebből sztem a választék is nagyobb, bár a metroszexualitás terjedéséve miatt, biztos a hím pacsulikból is több van, mint én azt gondolom) egy szippantásra sokkal több információt tudok levonni, néha még az alkotó virágokra is ráérzek.

Egyébként a parfümhasználat, jó bizonyíték arra, hogy nagyrészt azért piperélkedünk, hogy mi jól érezzük magunkat a bőrünkben, pluasz egyfajta önkifejezési eszköz. Mondjuk jó kérdés, hogy az mitől van, hogy velem előfordult már, hogy kiválasztottam valamit és attól később rámjött a hányinger...

Azon ritkán gondolkodunk el, hogy kiszemeltünk esetleg viszolyog a magunkra permetezett ilattól. Ezért, mivel a szaglás és az érzelmek közel állnak egymáshoz (limbicus rendszer plusz lásd a szólást is: orránál fogva vezet) lehet, hogy a kapcsolatot még csírájában megakadályozzuk.

Viszont, a parfümözés jó módszer, arra, hogy az ellenkező nem hasonló ízlésű egyedeit vonzzuk. (hogy milyen kapcsolat van mondjuk a preferált illat és a zenei ízlés közt, arról szintén nincs infóm)
Mondjuk ilyenkor nem pusztán a választott illat az ami kiváltja a hatást, gondolom mások is észrevették mér, hogy ugyanazon parfüm kicsit máshogy szaglik az egyes embereken.

Bár egyes vizsgálatok szerint a saját illatunk mindenféle púderezés nélkül hordoz infromációt a genetikai (? - öhh jobban nemtom mondani) összeillőségről.


Szimatra fel :)

4 megjegyzés:

  1. tetszik ez a bejegyzés, a tavaszi szél hordja magában a szerelem illatát neme:P csak Budapesten kicsit érzéketlenné válunk talán, védekező mechanizmus....

    nő-férfi....azon túl, hogy vonzzák egymást, mégis kikerülhetetlen a konfliktus...de mi mozgatná a világot, ha túl nagy lenne az egyetértés? :P már csak egy kérdés ötlött fel bennem. vajon melyik a hisztisebb nem, úgy igazából...:P persze nem nyilatkozom, mert akkor hímsoviniszta lennék talán....

    befogtam...

    sün

    VálaszTörlés
  2. Hmm, Helgucc, ezen már én is gondolkoztam. De én így nem figyeltem meg, mint te tetted, hogy egy, avagy több illat. A parfüm az egy álca. Valóban az ember "saját" szaga/illata, kinek mi, szóval az közli az infót, nem a narancsillat. És mi becsapjuk a természetet. Vagy vmi ilyesmi. A pasiknál.. nem tudom. Elviekben az vonzza az embert, ami teljsen más, mint az övé, ha jól emlékszem. A hasonló szagokat nem tudjuk elviselni: hányinger, stb. De ez akkor becsaphat, mert mi van, ha az ugyan olyan illat mögött rejtőzik valaki, aki hozzánk illik?
    No de.. mára elég ennyi rejtény. Majd beleszagolok észrevétlenül ismerősök aurájába, és meglátjuk. :)
    tsók

    VálaszTörlés
  3. Sün,
    persze tavasz-szerelem, alap, aztán meg születnek a karácsonyi gyerekek :D
    a férfi-nő dologra meg egy klasszikus Karinthy idézettel válaszolnék:

    „Férfi és nő, hogyan is érthetnék meg egymást amikor mind a kettő mást akar; a férfi a nőt, a nő a férfit.”

    VálaszTörlés
  4. Adrincsom, persze a parfüm álca, de én azt mondom a dezodor van a rejtőzködésre, és a parfüm a feltűnésre, hogy kinek mi a célja vele (másnak láttatás, önmaga körbeburkolása azzal amit ő szeret, hasolnítani valakire, különféle üzenet közlése) az már más kérdés.

    Hehh, a hasonlót, azt ami ránk akar hasonlítani, de mégse jön össze, lehet mert érezzük az erőlködést.

    Én hiszem azt, hogy a parfümöm is én vagyok, öhh no de hogy az a sok száz másik, amelyik ugynazt szereti? Talán hasonló az ízlésünk, de ha nem túl markáns parfümről van szó, mindenki kicsit változtat rajta saját magával.

    VálaszTörlés

Web Statistics