2010. március 15., hétfő

Mocsok

A hotdogon kalandozgatva az emberi psziché igen sötét oldalára lehet lelni, legalábbis engem egy egész bejegyzés megírására késztetett 3-4 profil megtekintése
A társadalomkutatók és a pszichopatológusok igen jól, és ahogy a felhasználók számát nézem, hosszan ellennének.



Igaz én egy szép lila rágógumilufiban élek, de azért nem mondanám magam ma született báránynak. Mégsem értem ezt...
Mindenkivel történtek sötét, undorító dolgok melyekre emlékezünk, vagy nem.
De szerintem egy ép ember tudja őket kezelni, vagy egy olyan mélyen levő kis széfbe zárni és a kulcsot eldobni, hogy az soha ne jöjjön elő.

Szépen kitöltjük az életünket, kipárnázzuk a lelkünket puha, habos, rózsaszín dolgokkal. Esetleges vadállatibb ösztöneinket sportban vezetjük le.
Nárcisztikus hajlamaink kiélésére is igen sok lehetőség van.

Ettől vagyunk emberek, emberek akik a társadalmi konvenciók szerint élik a pitiáner kis életüket.
Konvenciók szerinti élet alatt most nem azt értem, hogy kocka alakú formába töltenénk az előtte gondosan ledarált, átmosott szürkeállományunkat és majd bárgyú mosolyt festve az elülső részre, visszacsavarozás után állnánk be a rohadt társadalmunk fogaskerekes rendszerébe. Hanem csupán, azt, hogy (esetleges) eredendően bűnös gondolatainkat megtanuljuk kezelni, és miattuk sosem okozunk egy másik embernek rosszat.


Kerülni kell a szituációkat amiben esetleg a szunnyadó vadállat kitörhetne, és nem a csírázáshoz megfelelő melegágyakat kutatni és meglelve azokat elszórjni a magokat, amikből ki tudja mi kel ki. Mert a szétburjánzó torz lény ránktekergőzne és mélységesen mélyre rántana.


Pont ilyen melegágyak kialakulásához megfelelő a társadalmunk

  • amiről nem veszek tudomást, az nem létezik szemlélet (cukrosbácsi csak a mesében) - bár kissé elgondolkodva azt mondom, ez lehet jobb mint a kiragadás-megbélyegzés-elítélés, mert a tiltott dolgok mindig vonzzák az ember, valamint valami oknál fogva azok a dolgok amiktől félünk, bekövetkeznek (érdekelne ez az ok, és nem a TITOKKÉNT egyre jobban terjedő bárgyú vonzás-törvény szintű magyarázat) (ismét kétféleképp is sikerült cáfolnom a kiindulási tézisem, de ezt szeretem a magammal való vitában, hogy néha képes vagyok egész sok oldalról vizsgálni a dolgokat :))
  • az irreális ideálok hajhászása során megkeseredő emberek (az elkeseredett ember még könnyebben adja fel az elveit)
  • az, hogy az emberi kapcsolatokból elvész az emberi tényező, márpedig kurkászásra szükségünk van, ebből lett a modern világban a pletyka, mostanában pedig szerintem az internetes magamutogatás és a cserébe kapott arctalan emberektől érkező minimális visszajelzés. DE ez nem elég, a vágyak (abszolut általánosan értve) kielégítetlenül maradnak
  • hogy a jogrendszer miatt meg kell várni, amíg az időzített bomba felrobban és az így már ön és közveszélyessé nyílvánított illetőt bevihetik, majd később helyhiány miatt és a leszedáltságból fakadó jó magaviselet következtében szabadul
  • plusz mindazok, amik az én szubjektív szempontom (szűklátókörűségem) miatt a hálómon átcsusszantak
valamint, a globálissá váló internet kultúra
  • egyrészt a szobából ki se menve tudja az ember a perverzióit a japán pajtikáival megvitatni és hódolni neki (azaz a külvilág nehezen értesül róluk)
  • másrészt azzal, hogy ennyien vagyunk, minden valószínűség szerint lesznek hozzám hasonló lilánfogógolyóstoll fetisiszták, ÉS felvéve velük a virtuális kapcsolatot máris közösséget alapíthatunk. És mint tudjuk a birka csak egy szőrös kis fűrágcsáló dög, de sok birka már egy egész csorda... bocs, nyáj (de nem az a fajta amit egy pásztor legelészni visz)
Bár mindezek nélkül de Sade igen ocsmányul kacifántos dolgokat művelt. Vagyis ez az egész az ember velejárója, bár szerintem a mértékbe igenis belejátszanak ez utóbbi tényezők.

Nem tagadom, igen nehéz egészséges felnőtté válni. Annyi ponton történhet súlyos törés (például, hogy egy mostanában hallott példát hozzak, egy gyerekkori kartörés, ami után egy csinos nővérke látja el az illetőt, a fájdalom és a szexuális izgalom összakapcsolódása révén durva mazochizmushoz vezethet), amik jórészt gyerekkorban már elszenvedhetők, akkor amikor még tudatosan nem tudunk mit kezdeni velük, hogy csoda ha valaki normális lesz.

Kurvajó kérdés persze az, hogy mi a normális. ?

Mindenesetre a normális definiálásától eltekintve, az biztos hogy nehéz a dolog. Erő és akarat kell hozzá.

Pont ez utóbbiak hiányát láttam egy-két profilban:
  • büszke arra, amilyen, hogy szélsőségesen deviáns
  • teljes önlegitimizálás, minden felelősséget a múltjában ellene elkövetettekre hárítva
  • gyávaságot, mert általában névtelenül és arctalanul dicsekszik, mocskolódik
  • hogy gyerekes, mert nem tud túllépni
  • stb.
De a legszebb, hogy butus kis fruskák és kissrácok egy része FELnéz rájuk és csodálattól párás kommenteket dobnak fel az üzifaljukra -.-

Igyekszem nem ítélkezni, hiszek a klasszikus liberális szemléletben, miszerint az ember szabadsága egészen odáig terjed míg másét nem korlátozza vele (bár ez mint eszme szépen hangzik, de tudjuk azt is hogy eszmékkel még egy éhes szájat se tömtek be, valamint, hogy mindenki nem egy példát tudna hozni, amit nehéz lenne a fentiek szerint megoldani)
Tehát magamat idézve, felőlem a keljfeljancsifanklub tagjai azt művelnek egymással amit szeretnének, amíg zárt ajtókon és egy, vagy akár több FELNŐTT emberen belül marad a dolog. (felnőttséget azért kihangsúlyozva, mert viszonylag letisztult személyiség, biztos morál és egyéb dolgok híján a serdülőkorból frissen kilépő, igen kíváncsi fiatal nagyon  könnyen befolyásolható)
(igazából ez a bekezdés arról szólt, hogy magamat piedesztálra emeljem... legalábbis egy, számomra szimpatikus nézet szempontjából, de valójában önmagamat hazudtoltam meg, valamint megkérdőjeleztem az egész bejegyzés értelmét és létjogosultságát... szép, csak gratulálni tudok hozzá....)

Csakhogy felmerül:
  • Pistike, aki felcseperedve, gyerekkora homályos emlékeit csupán tudatalattijában hordozva, azért lett keljfeljancsifun mert a nagybácsija azokat dugdosott egyszer lábujjai közé. Pistikét, ha ez nem történik, soha sem érdekelték volna túlzottan a keljfeljancsik
  • Katika, aki szerelems Pistikébe, de nagyon szégyenlős, azt gondolja, ő is elmegy a klubba, hátha észreveszi a drága gyermek, csak hogy ottan, miután tag lett, az ő lábujjai közé is keljfeljancsik kerülnek. Katika vagy öngyi lesz, vagy leendő új klubelnök... A közeljövőben elhalálozó Móricka helyett, aki valami difi miatt elkezdte az egészet a keljfeljancsikkal
  • a disznó Gyulabá, aki richtig, hogy megszegi a szabályokat

2 megjegyzés:

  1. Ez megint olyasmi, mintha csak magamat látnám, ill olvasnám. Ez az össze-vissza csapongás, és non-stop válaszkeresés. Én tudatosan távol igyekszem tartani magam az ilyen nulla tartalmú oldalaktól, és most, hogy leírtad, már meg sem kell néznem. Nagyon sok aberrált ember van, vannak, akik inkább szájhősök, az a kevésbé veszélyes. Viszont az őrültek, a csendes fajta.. azzal sosem tudhatod, mi vár rád.
    az utolsó géza béla bácsis részeket nem értem, kicsit rontja a kohéziót, de sebaj. (:
    írj még sokat, ameddig is nem találkozunk, hogy majd mesélj is vmit.

    VálaszTörlés
  2. Jó hát csapongok, mindig is csapongtam :)
    Választ keresek, és ennek örülök, mert érzem, hogy értelmesen élek. Ezek szerint te is :D

    De látod, hogy nem nulla tartalom, csak éppen nem érték. Jó kérdés, hogy jó-e az ilyenekről tudni, és esetleg aggódni és belehajszolni magunkat valami őrült karmai közé, vagy inkább teljes bizalommal elmenni az erdőbe valakivel, hogy holttesttünk arcára a meglepődés (és persze az elborzadás) örökre ráfagyjon.
    Mondjuk igazságot tenni, szerintem nem lehet...

    Szájhősök, avagy sem, nem szeretném megtudni :S

    A gyulabá meg úgy jött a képbe, hogy a szabályokat megszegi, azaz nem tartja be hogy szabad akarat és felnőttség

    VálaszTörlés

Web Statistics