Kegyetlen hosszú, mozgalmas hét volt ez, igaz csak az eleje telt emberi kontaktokkal, a többi inkább a fejemben zajlott. Nosztalgia, kis kiszakadás, ilyen-olyan változás.
A hét elején szakítottam kicsit a már jó ideje tartó alkohol-minimum életmódommal, bár nem mondhatom, hogy kegyetlen szétcsaptam magam, de úgy iszogattam, bőven a jóérzés határán belül. (a "cölibátusban" töltött hosszú időt jól jellemzi a következő eset: biokém előadás, az előadó utalása - a dián a kodonok(?), egy kocka csúcsai mentén voltak feltüntetve - "Kocka, nem, nem amire gondolnak, a sarki..". ránézek a mellettem ülő és nagyjából hasonló életmódot folytató Zsülire; "Te is a Rubik-kockára gondoltál? "Ja" - szánalom xD)
Kedden a fene tudja hogy, egy ppk-s buliba keveredtünk, ahol igazán osztálybuli hangulat fogadott. (ehehehh, amilyen felnőttek ezek a ppk-s lányok nappal, annyira válnak kislányokká egy bulin, jó, úgy általánosságban) A zene pocsék volt, meg én suliból jöttem végülis, illetve, délutántól elkezdtem a fröccsözgetést, így a mappámat lepasszolva a lounge roomban tespedtünk, várva, hogy lesz valami. Nem lett, így mindenki szépen hazaindult.
Mondjuk a nap csúcsa szerintem a kellemes politizálgatás volt a Kockában...
Másnap K.-val találkoztam, a most már azt hiszem szokásos helyen. Az előző nap magamnak tett ígéretemet szépen megszegtem... Ugyanis terápia jellegű párkapcsolatra léptünk. Mondjuk a fene se tudja mi lesz belőle. De rohadt viccesen hangzik ez a kategorizálás :D
Mindkét nap okosan későn feküdtem és 8 előtt keltem, mert volt valami dolgom. Ez a fránya tavaszi levegő és napsütés persze kellően felébresztett, úgyhogy rendet raktam a koliban, filmezgettem, aztán meg aludtam...
Dórival a Kertem helyett, ami még zárva volt, eljutottunk a Dürer-KERTbe, aminek a kerthelyisége a szép idő ellenére még nem volt nyitva. De ez a második rossz pont volt, az első az, hogy két kibaszott nagyfröccs 60 Ft híján egy ezres volt... Hátmivanitten? Ja a sajátomat kb. két korty után ki is öntöttem, szétáztatva másfél doboz cigipapírt....Közben a hely megtelt kb kisiskolásokkal, akik egy része már 8 körül alkoholmámorban kacarászott a lányvécében - hehh, és ez végülis korrekt, mert egyik csurgatásom alkalmával két fiú is betévedt...
Szóval miután ketten egy fröccsöt szép hosszan elhörpintgettünk, elidnultunk hozzájuk, mert kész lett az ajándékommal, egy nagyon szép, vidám színekkel csíkozott falvédővel. Amit már szépen el is terveztem, hogy milyen fasza lesz, nem kell a falra ragasztgatnom a képeimet, kivágásaimat, hanem bele tudom tűzni, jessz :) A végén persze otthagytam, a busz meg elment előttem, fittyet hányva a csodálatos, kecses sprintre amivel megpróbáltam utolérni. Tehát x perc késéssel értem a koliba, ahol rekordsebességgel pakoltam be és el a maradékot. Ezután gyors búcsút intettem Budapestnek és a szociális énemnek, ugyanis 3-4 nap otthoni kikapcs várt rám.
Igen meglepő módon nem akasztottam ki az itthoniakat. Pedig ez mostanában ha két és fél napnál tovább vagyok itthon, törvényszerűen bekövetkezik.
A magyarázat mondjuk lehet az, hogy öcsémék nem nagyon voltak itthon, vagy ha igen akkor a szobájukban tespedtek, hogy anyámék csak ebéd körül értek általában haza, ameddigre én szépen elrakosgattam a tiszta edényeket, és berakodtam a koszosat, megfőztem az ebédet, tehát ők mindig csodásan és gazdagon megterített asztalra értek haza, ami mellé kábé csak le kellett ülni. És úgy egyáltalán, nem hisztiztem (nagyon).
És szép lassan elérek oda, amiért meg akartam írni ezt a posztot. A baj csak az, hogy teljesen kizökkentem abból a hangulatból amivel leírtam, úgyhogy most szépen elpakolom az utolsó mappát (ez majd még részletezésre kerül), ez alatt visszarázódom kicsit, utána meg elszívok egy cigit és folytatom.
Hát NEM, most, hogy elpakoltam az utolsó eltervezett mappát, ami mocsokmód lehangoló volt, össze-vissza berakosgatott és gyűrött praktikum fénymásolatok, lekávézott, összepenészedett, teljesen kaotikusan egymás mellé begyömöszkélt "papírlapokkal"
(kis kitérő és magyarázat - elterveztem, hogy rendet rakok 3+ év jegyzetei, papírkái és papír alapú szarjai közt, amik tizen-huszon mappába voltak rakodva)
kiteregettem a jó ideje lejárt ruhákat, de még nem szívtam el az utolsó cigit, úgy döntöttem, hogy majd legközelebb.
Jobb is így, kezdek szétesni, és ha így folytatom, holnap esélyem se lesz befejezni a rendet, plusz Adrikám meglepődve fog rám ismerni egy kupac szarban az Astorián, a megbeszélt helyen.
Tehát folyt. köv. (valamikor, egyszer)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése