Ennek a bejegyzésnek nincs aktualitása, nem köll aggódni :D
Csak írhatnékom volt, de mostanában az agyam azon pörög amit éppen tanulok, osztán nem hiszem, hogy a transzkripció bennem felmerült problematikája túl izgi lenne... Szal most egy habkönnyű eszmefuttatás következik a szerelem/vonzalom és az szagok kapcsolatáról.
Gondolatfoszlányok, önvallomások a körülvevő mindenség szubjektíven kiragadott történéseiről, Helga módra: túl sok kötőszóval és állandósult szokapcsolatokkal.(kigyeplálandó) Meg némi gastro és apró-cseprő színességek, zenék, filmek, képek. Számos bejegyzés felgyülemlett érzelmektől terhes pillanatok gyermeke - bármelyik pillanatban megtagadhatom őket
2010. március 27., szombat
2010. március 15., hétfő
Mocsok
A hotdogon kalandozgatva az emberi psziché igen sötét oldalára lehet lelni, legalábbis engem egy egész bejegyzés megírására késztetett 3-4 profil megtekintése
A társadalomkutatók és a pszichopatológusok igen jól, és ahogy a felhasználók számát nézem, hosszan ellennének.
A társadalomkutatók és a pszichopatológusok igen jól, és ahogy a felhasználók számát nézem, hosszan ellennének.
Bejegyezte:
Soulbitch
2010. február 24., szerda
Ma ilyen nosztalgiázós napom volt.
Két óra közti szünet, kávé és cigi az épület előtt, ismerős alak, némi fáziskéséssel megnéztem jobban, álltunk és néztünk egymásra, talán Ő hamarabb kapcsolt, a jópár év utáni viszontlátás ellenére. Jóérzős mosoly mindkettőnk arcán, bennem úristen felkiáltás... Na ez nagyon érzelgősen hangzik, szal mielőtt bárki valami romantikusra gondolna, a napközis Tanár nénim volt az általánosból :)
Két óra közti szünet, kávé és cigi az épület előtt, ismerős alak, némi fáziskéséssel megnéztem jobban, álltunk és néztünk egymásra, talán Ő hamarabb kapcsolt, a jópár év utáni viszontlátás ellenére. Jóérzős mosoly mindkettőnk arcán, bennem úristen felkiáltás... Na ez nagyon érzelgősen hangzik, szal mielőtt bárki valami romantikusra gondolna, a napközis Tanár nénim volt az általánosból :)
Bejegyezte:
Soulbitch
2010. február 21., vasárnap
Elmélkedés a nagyszülőkről
Rászoktam arra, hogy hétvégente és késő délutántól kora estig kikapcsolom a telefont, mert kerülöm a konfrontációt. Leginkább a nagyszülők hívásai elől menekülök. Mivel tegnap szülinapom volt, a helyzet még élesebb lett.
Bár az is igaz, hogy a család elér vezetékesen, másoktól leginkább smst kapok, azt meg később is meg tudom nézni...
Bár az is igaz, hogy a család elér vezetékesen, másoktól leginkább smst kapok, azt meg később is meg tudom nézni...
2010. február 20., szombat
Bejegyzés a blog címéről
Egy anatómia óra ihletett meg, még tavaly...
Az emlőscsontvázat tanultuk, a példaállat a macska volt.
De a csont, amiről a blog a címét kapta meg van bennünk is.
Pálfia tanár úr, a szakállas, sztk-szemüvegkeretes, messziről morcosnak tűnő kitűnő oktató mondta nagyjából ezt:
Ez annyira szép, és annyira abszurd volt, ahogy elhangzott az anat gyakorlóban, hogy azonnal megmaradt a kis lelkemben és később, címet keresgélve emellett döntöttem.
Az emlőscsontvázat tanultuk, a példaállat a macska volt.
De a csont, amiről a blog a címét kapta meg van bennünk is.
Pálfia tanár úr, a szakállas, sztk-szemüvegkeretes, messziről morcosnak tűnő kitűnő oktató mondta nagyjából ezt:
No a kövektező az acromion, magyarul vállcsúcs; tudják, ahova a
kedvesük hajtja a fejét.
Ez annyira szép, és annyira abszurd volt, ahogy elhangzott az anat gyakorlóban, hogy azonnal megmaradt a kis lelkemben és később, címet keresgélve emellett döntöttem.
Címkék:
cím
Bejegyezte:
Soulbitch
2010. február 13., szombat
Kedvenc menzai anomáliám
Van egy furcsaság, min szerintem már általánosban sem tudtam túllépni. Mégpedig az, hogy míg a levesek többsége általában langyos, de az a túlfűszerezett, valószínűleg tejföllel behabart, a gyümölcsök tekintetében nem igazán eltalált ízvilágú kotyvalék, melyet gyümölcslevesként ismerünk (hogy a gyümölcs milyen egy hülye szó, jut eszembe) MINDIG minimum meleg.
Mindegy, hogy az első, vagy második ebédszünetben, netalántán órák után megyünk le táplálkozni az sose hűl ki/hagyják kihűlni.
Ezt sosem értettem, azokat meg még kevésbé akik szerették is.
Mindegy, hogy az első, vagy második ebédszünetben, netalántán órák után megyünk le táplálkozni az sose hűl ki/hagyják kihűlni.
Ezt sosem értettem, azokat meg még kevésbé akik szerették is.
Bejegyezte:
Soulbitch
2010. február 11., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

