Ma ilyen nosztalgiázós napom volt.
Két óra közti szünet, kávé és cigi az épület előtt, ismerős alak, némi fáziskéséssel megnéztem jobban, álltunk és néztünk egymásra, talán Ő hamarabb kapcsolt, a jópár év utáni viszontlátás ellenére. Jóérzős mosoly mindkettőnk arcán, bennem úristen felkiáltás... Na ez nagyon érzelgősen hangzik, szal mielőtt bárki valami romantikusra gondolna, a napközis Tanár nénim volt az általánosból :)

Elmélkedés a nagyszülőkről

 Rászoktam arra, hogy hétvégente és késő délutántól kora estig kikapcsolom a telefont, mert kerülöm a konfrontációt. Leginkább a nagyszülők hívásai elől menekülök. Mivel tegnap szülinapom volt, a helyzet még élesebb lett.
Bár az is igaz, hogy a család elér vezetékesen, másoktól leginkább smst kapok, azt meg később is meg tudom nézni...

Bejegyzés a blog címéről

Egy anatómia óra ihletett meg, még tavaly...
Az emlőscsontvázat tanultuk, a példaállat a macska volt.
De a csont, amiről a blog a címét kapta meg van bennünk is.
Pálfia tanár úr, a szakállas, sztk-szemüvegkeretes, messziről morcosnak tűnő kitűnő oktató mondta nagyjából ezt:

  No a kövektező az acromion, magyarul vállcsúcs; tudják, ahova a  

  kedvesük hajtja a fejét.

Ez annyira szép, és annyira abszurd volt, ahogy elhangzott az anat gyakorlóban, hogy azonnal megmaradt a kis lelkemben és később, címet keresgélve emellett döntöttem.

Kedvenc menzai anomáliám

Van egy furcsaság, min szerintem már általánosban sem tudtam túllépni. Mégpedig az, hogy míg a levesek többsége általában langyos, de az a túlfűszerezett, valószínűleg tejföllel behabart, a gyümölcsök tekintetében nem igazán eltalált ízvilágú kotyvalék, melyet gyümölcslevesként ismerünk (hogy a gyümölcs milyen egy hülye szó, jut eszembe) MINDIG minimum meleg.
Mindegy, hogy az első, vagy második ebédszünetben, netalántán órák után megyünk le táplálkozni az sose hűl ki/hagyják kihűlni.
Ezt sosem értettem, azokat meg még kevésbé akik szerették is.

Mert egy műköröm is lehet szép és művészi :)

Megfizethetetlen...

Nem nagyon szoktam képeket, de eeeezzz :D

Tudod, mikor egy idióta dal megy egész nap a fejedben...

És a legszebb az, hogy nem tudom honnan jött, mármint az, ami az én fejemben motoszkált... Ja, meg fütyörésztem is tudattalanul..
Ez még nem lenne gáz, ha nem a "Ha itt lennél velem" című nyálas Republic nótáról lenne szó.
Mentségemre legyen mondva, a legkevésbé égő, "A mesének vége és álmodom, hogy virág nyílik a domboldalon" sort dúdolgattam :D