Politikus leszek...

Vagy valamimolyasmi,  csak gerinccel. Vagy hogy a szakmámhoz közelebb áljon mondjuk tudományszervezés vagy valami ehhez kapcsoldódó lobbitevékenység...

In my sweetesr dreams I would go out for a walk...

árnyéknak érzem magam, ha arra gondolom milyen viszonyban vagyok azokkal az emberekkel akik sokat jelentenek nekem
olyan sok ember esett ki a mindennapjaimból.
elköltöztem otthonról, a családtagjaimmal ritkán beszélek, akkor is általában máshol jár az eszem, vagy épp fáradt vagyok figyelni is. meg egy 1o perces telefonbeszélgetés nem elég arra, hogy kiszakadjak abból a környezetből/gondolatvilágból/sémákból, amibe azt hiszem már beleszoktam, egyre ritkábban lázadozok ellene.
jó ez is, cukiság meg rózsaszínség, eszméletlen közelség
de néha olyan nagyon hiányzik a régi életvitelem, a függetlenség, a spontaneitás, a koli, a kocsmázások, mikor csak rajtam múlik mikor indulok haza és csak az ágyam vár otthon...a laza de tartalmas kötődések.
a barátok, haverok is ellazultak - előbbiek részben azért is, mert most sokan kerültek más életszituációba, egyetem vége, komoly kapcsolat, másrészt nekem is kevesebb időm van. (majdnem) teljes értékű háziasszonnyá váltam, egészen más az attuitűdöm sok mindent tekintve
a haverolásnak pontot tett a végére az egyetemen és a koliban is kihagyott egy év, az évfolyamtársak nagy része haladt tovább, a mester a bsc-hez képest ég és föld, ráadásul kislétszámú szakirányokra tagolva.. a koliban már úgy is "haldokoltam", a régi cimborákat elnyelte az  enyészet

kellett mondjuk az életmódváltás, a konstans agonizálással kicsináltam magam, kezdtem behúzódni a csigaházba teljesen, igazából otthonülővé váltam már eléggé. pedig beköltöztünk pestre, nem szigetelt már el hétvégente a tömegközlekedés hiánya. azt hiszem korábban is csak egy jó kifogás volt a hétvégi murik lemondása arra hivatkozva, hogy bocs hazamentem hétvégére

most már nincs agonizálás, csak nagyon ritkán. mert ilyenkor mindg kifordulok magamból, "előjön a depressziós helga" és annak mindig morcizás a vége, vagy rosszabb. a jóérzés eltűnik belőlem, és egy érzéketlen mocsok marad a helyén.
érdekes kérdés, hogy vajon tényleg kifordulok-e vagy csak visszafordulok abba az énembe, aki sok-sok éven át uralta az életem

nincs agonizálás, mert nincs idő és tér rá, meg ritkán van rá igény, na meg megtanultam kezelni. mert ha a régi felyemmel gondolkodom, szomorú leszek. a régi értékrendemnek nem felel meg az ami most van, meg mert olyankor csőlátásban szenvedek és csak azt értékelem, amit akarok és elfeledkezem arról, hogy pedig mennyi mindent elértem a depresszióshelgát a hátam mögött hagyva

Valami odabent eltörött.
Tagadd le és ragasztd le!
Feltépi egy pillantás..
Hazug vagy!
Ráadásul elég rossz...

Egyszer azt fejtegette nekem valaki, hogy olyan Nőt szeretne, akiért megéri felkelni reggel.
Egy ideje sokszor esem ebbe a vágyba én is, no nem a nő irántiba, hanem arra, hogy motiváljon akivel vagyok.
Nemrég fejtegettem ezt egy barátomnak. Ő emlékeztetett arra, amit én mondtam akkor: ne másért, magadért mássz ki az ágyból. Ne másban várd a megváltást.

Kösz az emlékezetem felfrissítésért

Rám férne egy szellemirtás...

Minden nő szajha, kivéve a nővérem és az anyám, de ne felejtsük el, hogy ők is nők...

én inkább úgy gondolom mint Chad. A. Gamble:

"All women are born evil. Some just realize their potential later in life than others."

igazából egy embert ismerek, akinek húsz felett is sikerült megőriznie a lelke tisztaságát, de ő most nagyon messze van tőlem

egy ideje elmélkedem már ezen a témán, de rájöttem, hogy mégse érett még meg eléggé

f ordítva lettem bekábelezve

I'm not sure if I want to live in this reality anymore

elkapott az érzés, hogy olyan vagyok mint a titkos befutó esélyes, aki a 100 méteres síkfutás célja előtt 10 méterrel hirtelen összerogy.
igazából már kamaszként is ezt csináltam. trükkös csellel bevarrtam a ficakba a kapus hónalja alatt a labdát, de üres kapu esetén 10 ből 9-szer kihagytam. ha az edzőm megdícsért egy gól után, elvesztettem a labdát.

szerintem ez mondjuk általános, hogy az ember annyira fél, mert tudja hogy ez egy totálisan tiszta helyzet, hogy aztán tudat alatt betesz magának

akaratERŐre hogy lehet gyúrni?

üdv gyomorgörcs, megtennéd azt a szívességet, hogy elhúzol a picsába?
kösz

 "Love isn't something you feel, it's something you do. If the person you're with doesn't want it, do yourself a favor and save it for someone who does."

Six Feet Under, Nate

uhhdemennyireszeretemeztazenét
sőt, az egész album annyira hmhmmhmh

hmhmmhmh

megőrjít a kettősség, vonz, felpörget de mélyen rág és megemészt

I'm nor suffering that's how I'm livig

kezdek szétcsúszni. fogalmaztam meg a Főnök mondanivalóját, miszerint mostanában elég későn érek be és viszonylag korán elmegyek. Igazából a munkámat elvégzem, de valahogy mégis úgy érzem lézengek. Szétcsúszni.. igaza is volt meg nem is. Ez NEM szétcsúszás, csak lebegek. Süt a nap, hanyatt fekszem és úszom amerre a szél meg a víz visz. Élvezem, pozitív gondolatok töltenek meg (köszönet a könyvnek amit nemrég kaptam), csak épp egyik napról a másikra élek. A felszínen. Elkerülöm a laborban töltött idővel vagy az esti sörökkel és kávékkal, hogy időben hazaérjek, mikor még a többiek is viszonylag aktívak. Reggel pedig alszom, vagy elintézem azzal a kibebaszott problémákat, hogy ne vegyetek rólam tudomást attól még, hogy itt mászkálok én még alszom, hagyjatok ki a faszságokból.
Viszont kezd zavarni ez az egyik napról a másikra dolog. fasza, de semerre se visz. Ami lehet nem is baj, csak lassan jön a felvételi. Idén meg akartam tanulni tanulni, nem stresszelni. Elmerülni a tudományban, pöcsverés helyett szakirodalmat olvasni. Még érdeklődőbbnek lenni. Még faszábbnak lenni. Tökéletesnek, hahahahah

WTF?

ohohooh.. visszanézve hát már megint tele vagyok nyálas romantikus bejegyzésekkel baszki -.-